KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Röpke éjszaka

Zoltán Katalin

 

Mihail Bjelikov szovjet rendező filmje 1982-ben a Mannheimi Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Társszerzőként Vlagyimir Menysov neve fémjelzi a filmet, aki az Oscar-díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek rendezője.

A film a második világháborút követő éveket, szétroncsolt, csonka családok, magányossá vált emberek küzdelmét eleveníti meg egy kamaszfiú szemszögéből, aki hiába várja haza apját a frontról. Az ő „éretté” válását kísérhetjük végig sajátos kamaszkonfliktusokon keresztül: a felnőttekhez való ambivalens viszony, a gyerekközösségek kialakulása, az első szerelem kamasz-erotikája, a „beavatási szertartás...” és így tovább. Az ismert elemek azonban a képek új összefüggésébe ágyazva, eredeti jelentéssel telítődnek. Minden ki nem mondható gondolatot, érzést a vizualitás, a tiszta filmnyelv szív magába és sugározza egyszersmind. A gazdag hangulati tartalmat a bravúros kamerakezelés oldja líraivá, vagy feszíti drámaivá. A szóbeli közlések, dialógusok a látvány kontrasztjaként élnek. A suta szavak, a kongó, néha színpadias frázisok szerepe az, hogy ironikusan ellenpontozzák az árnyalt, kifejező kameramozgást. Így éppen a tematikus közhelyszerűség, a kiüresedett szófordulatok és a bonyolult, sokjelentésű vizuális hatás ellentéte hordozza a művészi üzenetet. A Röpke éjszaka a háború utáni nemzedék magáratalálásának lírai dokumentuma, felnőtt önvizsgálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6599