KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A játékszer

Kövesdi Rózsa

 

Mi történik egy naiv, szeretetre vágyó emberrel a terrorizmus árnyékában élő Itáliában, ha kiderül róla, hogy született céllövő tehetség? A kérdés komikumot és tragikumot egyaránt magában rejt. Giuliano Montaldo rendező a szórakoztató film nyelvén tulajdonképpen erőszakról, önzésről és közönyről beszél. Ez a technika jó „benyögésekkel” fűszerezett váratlan fordulatokkal ajándékozza meg a nézőt. Váratlan még a hibája is: a humoros hangvétel melodrámaiba csap át.

Montaldót már korábbi filmjeiben (Vesztesek és győztesek, Sacco és Vanzetti) is az áldozatok, az erőszak témája foglalkoztatta. Ártatlan emberek kivégzése azonban egy megnevezhető hatalom által sokkal megfoghatóbb, mint az a brutális arcnélküli erőszak, ami annyi áldozatot szed napjaink Olaszországában. E film kihasznált és minduntalan becsapott főhőse (a kitűnő Nino Manfredi) számára a pisztoly játékszer, a céllövészet pedig hobby. Úgy cselekszik, mint kedvenc westernfilmjeinek hősei: ha az igazság és a helyzet úgy kívánja, egyszerűen lő, és sohasem hibázik. Montaldo nyilvánvalóan nem hisz a magányos igazságtevő amerikai mítoszában, de ezen túlmenően csak olyan közhelyekkel tud szolgálni, hogy az erőszak erőszakot szül, és hogy legtöbbször éppen annak a szeretetét nem értékeljük, aki hozzánk a legközelebb áll.

Így a film tanulsága csak annyi, hogy a fegyverek maradjanak a profik kezében, legyenek azok rendőrök, testőrök vagy bűnözők. Ők legalább nem csalódnak, ha azt kapják, amire eleve számíthattak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7400