KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tollbamondás

Szép remények

Huber Zoltán

Mike Newell adaptációja, Dickens klasszikusának immár a tizennyolcadik megfilmesítése.

Dickens egyik legismertebb fejlődésregénye ma már olyannyira az angolszász popkultúra részévé vált, hogy a számtalan mozgóképes és színpadi adaptáció mellett az árva főhős (Pip) karikatúrája még a South Park kultsorozatában is állandó mellékszerepet kaphatott. A Szép remények töretlen népszerűségét a romantikus kulisszák, a remekül megírt figurák és a csavaros fordulatok garantálják, különösen vonzóvá varázsolva a történetet a legkülönfélébb feldolgozások számára. Bár évtizedenként újra a vászonra álmodják, a legtöbbször csak a konkrét események felsorolásában, az újabb szereposztásokban vagy kortárs fazonírozásokban gondolkodó alkotók a mai napig nem tudták túlszárnyalni a David Lean rendezte, 1946-os filmváltozatot.

Az angol filmgyártás aranykorában készült alkotás talán éppen azért válhatott a Dickens-mozik meghatározó alapművévé, mert Lean és csapata jelentősen megkurtította a szerteágazó történetet, és az alapanyag fő dramaturgiai szerkezetére koncentrált. A gyönyörű képekkel és tökéletes szereposztással dolgozó alkotók ezzel a módszerrel igen plasztikusan meg tudták ragadni a dickensi próza markánsabb motívumait, elsősorban mégis egy önálló, önmagában is hatásos filmben gondolkodtak. Mivel az irodalom és a mozgókép a nyilvánvaló átfedések ellenére alapvetően más hatásmechanizmusokkal dolgozik, a forgatókönyvíró és a rendező történetvezetési döntései igen kritikusak a megfelelő arányok és kompromisszumok szempontjából.

Némileg meglepő, hogy a látványos kalandmozik (Perzsia hercege), a sikeres romkomok (Négy esküvő, egy temetés) és komplexebb narratívák (Harry Potter és a Tűz Serlege) terén is tapasztalt Mike Newell a biztosabb, ám jóval unalmasabb adaptációs utat választotta. A tetszetős külsőbe csomagolt, a brit színjátszás elitjét felvonultató legfrissebb feldolgozás ugyanis megbízhatóan felmondja Dickens szövevényes cselekményét, de adós marad a karakterek mélyebb bemutatásával – ahogyan a regény szellemiségének, markáns társadalmi hátterének alkotói interpretációja is elmarad. Newell, illetve a forgatókönyvet jegyző David Nicholls megpróbálják kidomborítani a szociális determináció, a kitartás és az irracionális véletlenek egymást erősítő hatásait. A szálak már-már ironikusan kusza kanyarítása, az ábrázolt korszak e sajátos kettőségeinek frappáns megragadása helyett a legújabb filmverzió azonban inkább túlzsúfoltnak hat. Röpke két óra alatt lehetetlen az összes melléktörténettel és fordulattal megbirkózni, és eközben még a szereplők rejtett motivációit, az eltitkolt vágyakat és a láthatatlan érdekközösségeket is hatásosan felfesteni. Newell és Nicholls sajnos túl sokat szeretne átemelni a könyv lapjairól, így az egyszerűsítés helyett szinte mindent elhadarnak, nem kis hiányérzetet hagyva a nézőben.

A kortárs angol tömegfilm és a viktoriánus irodalmi hagyományok egyértelmű áthallásait Newell munkája is remekül szemlélteti. A legújabb Szép remények vizuálisan erős, igényes kivitelezésű, feszes darab, amely nincs híján az elsöprő szenvedélynek, a morális dilemmáknak és az epikus ellentéteknek sem. Ahelyett azonban, hogy a mű megvizsgálná, vagy legalább körbejárná ezeket az univerzális alkotóelemeket, megelégszik a puszta felmutatásukkal. A film látványos, ám üres klipszerűsége egy komolyabb költségvetésű, sikeres tévésorozat moziforgalmazásra megvágott, csonka verziójára emlékeztetheti a közönséget.

Newell munkája mindezek ellenére mégsem nevezhető kudarcnak. A kiváló színészek gond nélkül hozzák a jellegzetes típusfigurákat, Ralph Fiennes és Robbie Coltrane játéka ráadásul különösen emlékezetes. Az ipari forradalom kormos füstje remekül ellenpontozza a nagypolgári szalonok díszes egzotikumát, és az érzelmek is a kellő hőfokon lángolnak – a megfelelő hangsúlyok, alkotói intenciók nélkül az egész mégsem több mint egy igényes, csak épp kissé érdektelen könyvillusztráció. Igaz, eközben a mű folyamatosan emlékeztet minket Dickens örökérvényű művészetére is, ami akár egy újabb generáció kedvét hozhatja meg az olvasáshoz. Ha innen nézzük, a film végül beteljesíti legfontosabb feladatát.

 

Szép remények (Great Expectations) – brit, 2012. Rendezte: Mike Newell. Írta: Charles Dickens regényéből David Nicholls. Kép: John Mathieson. Zene: Richard Hartley. Szereplők: Jeremy Irvine (Pip), Holliday Grainger (Estrella), Helena Bonham Carter (Miss Havisham), Ralph Fiennes (Magwitch), Robbie Coltrane (Jaggers) Jason Flemyng (Gargery). Gyártó: Lipsynch Productions / Unison Films / Number 9 Films / BBC Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 128 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11355