KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rozsda és csont

Pápai Zsolt

De rouille et d’os – francia, 2012. Rendezte: Jacques Audiard. Szereplők: Marion Cotillard, Matthias Schoenaerts. Forgalmazó: SPHE. 117 perc.

A rendezőként két évtizede debütáló Jacques Audiard zseniális szürke eminenciás, aki ugyan nem forradalmian új filmeket készít, de minden munkája figyelmet kelt. A műfaji öntőformákat és a hagyományosabb elbeszélőtechnikát felhasználva bravúrosan képes a szereplők lélektani útját bemutatni, néha hatást is vadászva, de jobbára a jó ízlés határain belül maradva. A nyolcvanas évek francia újromantikusaihoz – Bessonhoz, Carax-hoz, Beineix-hez – hasonlóan kivált a melodrámát és a bűnügyi zsánereket kedveli, sőt alkalmasint azok keverését sem veti meg (A számat figyeld!; Halálos szívdobbanás; A próféta).

Legújabb filmje a melodráma felé húz, és bár bűntény is akad benne, a feszültséget nem a bűnügyi, hanem a szerelmi szál biztosítja: a néző az expozíciótól tisztában van vele, hogy love storyt lát, ugyanakkor a két főszereplő látványosan nem tud egymás iránti érzelmeiről. A suspense abból fakad, hogy végig kérdéses–kétséges: vajon ráébrednek-e szerelmükre?

A történet leírhatatlanul steril és banális. A delfinárium lábait vesztő csodanője, Stéphanie és a drogos feleségétől kisfiát magához vevő, kidobóemberként és illegális utcai harcosként dolgozó Ali összetalálkozik a francia Riviérán, majd barátkozni kezdenek. Az egyik fizikailag, a másik pszichésen sérült, ráadásként pedig mindkettő mérhetetlenül magányos – nehezen hihető, hogy ebből az alaphelyzetből kihozható egy manírmentes film. Márpedig – kis kisiklásokkal – kihozható, részben az említett suspense, részben a ragyogóan megrajzolt figurák és az őket alakító színészek miatt. Marion Cotillard játéka pazar, mint mindig, de kivált az Alit megformáló Matthias Schoenaerts (Bikanyak; Fekete könyv) vállán van hatalmas súly: figurájának fő feladata, hogy nyersességével a témában rejlő érzelmességet gátak közé szorítsa, túláradni ne engedje.

A centrális férfialak származása, neve és társadalmi státusza ugyan távolról Fassbinder A félelem megeszi a lelket című mesterművét idézi, mindazonáltal Audiard sokkal inkább kapcsolódik bizonyos klasszikus hollywoodi és kortárs francia mintákhoz. Az ötvenes évek álomgyári melodrámáját azzal idézi meg, hogy rendre kikacsint Leo McCarey Félévente randevújára (lásd a tolószékbe kényszerült nőfigura szerepeltetését, és a testi-lelki bénultságot legyőző szerelem motívumát), míg a közelmúlt viharos sikerű francia opusza, az Életrevalók hatását a történet vonalvezetése és a főhősök közti viszony alakulásának rajza mutatja.

Jóllehet a rendező–forgatókönyvíró nem tudja végig szinten tartani művét (a halmozott krízishelyzetek adagolásánál, kivált a zárlatban, megcsalja az arányérzéke és az ízlése, és ekképpen a giccshatárig óvakodik), ám ennek ellenére pozitív a mérleg. Igaz, a Rozsda és csont nem annyira egyben tartott, mint a Félévente randevú, nem annyira humoros, mint az Életrevalók, és nem is annyira mély, mint A félelem megeszi a lelket, de szép mozi: megmelegedik tőle a szem.

Extrák: Audiokommentár Jacques Audiard rendező–forgatókönyvíró és Thomas Bidegain társ-forgatókönyvíró közreműködésével; kimaradt jelenetek, kommentárral; werkfilm; kisfilm a vizuális effektusokról; kisfilm a bemutatóról a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11468