KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Noé bárkái

Győrffy Iván

Magyar, 1982. Írta és rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

 

Százéves születésnapot nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el. Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig.

Pályájának egyik csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje, amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.

Extrák: angol felirat, a cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből, valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11606