KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szemfényvesztők 2.

Andorka György

Now You See Me 2. – amerikai, 2016. Rendezte: Jon M. Chu. Írta: Pete Chiarelli és Ed Solomon. Kép: Peter Deming. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Jesse Eisenberg (Atlas), Mark Ruffalo (Rhodes), Woody Harrelson (McKinney), Lizzy Caplan (Lula), Dave Franco (Jack), Daniel Radcliffe (Walter), Morgan Freeman (Bradley). Gyártó: Lionsgate / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 130 perc.

 

A filmstúdiók boszorkánykonyhájában régóta az olyan, egyszerűen eladható hibrid koncepciók számíthatnak a génállomány-frissítés fő letéteményeseinek, mint „űrbe helyezett westernsorozat” vagy épp „kosztümös szerelmi történet, katasztrófafilmmel nyakon öntve”. A „magic caper thriller” műfajösszetételt létrehozó Szemfényvesztők annak idején üde színfoltot jelentett a franchise-darabok által dominált palettán, a heist-sémákat némi szórakoztatóipari önreflexióval megcsavaró sztori sikere után azonban csak idő kérdése volt, hogy a rablásokat show-műsorként prezentáló, nárcisztikus bűvészcsapatot is utolérje a rókabőrnyúzás végzete. Bár nem lett volna szükségszerű, de az ígéretes debütálás után a folytatás már kimondottan fáradt haknira sikeredett.

Mivel az előd sikerének titka inkább a frappáns alapötletben, semmint a kivitelezésben rejlett, bátor, de kézenfekvő húzás lett volna a hajót újabb zsánervizek felé kormányozni (a misztikus vonaltól az akciófilmen át akár a paranoiathrillerig), „a hóhért akasztják”-felütés után azonban – a Lovasok játékát ezúttal egy még fortélyosabb ellenfél rontja el – gyakorlatilag az első film újrázása következik, felcserélt szerepekkel és minősíthetetlenül szürke rendezéssel. A kegyelemketteshez a mentőövet a csoportdinamika és a színészi alakítások jelenthetnék, az alulírt dialógokat azonban minden résztvevő robotpilótán tudja le; a szexbombaként és harsány comic relief-karakterként egyszerre funkcionáló új női csapattag többnyire kifejezetten fárasztó, Woody Harrelsonnak pedig hiába húztak elő a kalapból egy feminin ikertesót, a hálás kettős szerepből nem sokat hoz ki. Mindennek fényében már-már tenyérbe mászó a folytatásnak megágyazó zárlat vastapsra aspiráló magabiztossága – ha harmatos, önismétlő produkciójuk után hőseink mégis színpadra állnak, szakállas trükkök helyett legközelebb azért illene valami ütősebb mutatvánnyal készülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12810