KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kis kedvencek titkos élete

Varró Attila

The Secret Life of Pets – amerikai, 2016. Rendezte: Chris Renaud és Yarrow Cheney. Írta: Brian Lynch, Ken Daurio és Cinco Paul. Zene: Alexandre Desplat. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures / Dentsu. Szinkronizált. 87 perc.

 

A manapság húzóágazatnak számító fantasztikum műfajai közül az animációs mese az utolsó, ami többé-kevésbé tartja magát az eredeti történetekhez, így aztán ritka csemegét jelenthet a vakációs sequel-cukrászdákban: idén az Illumination leányvállalat állt elő két minyon között egy friss rigójancsival, ami a Disney-féle Zootropolis után ismét csak a antropomorf állatkák mókás belvilágában keresi a következő franchise-indítás lehetőségét. Ám az A kis kedvencek titkos élete mind fantáziavilágával, mind stratégiájával szöges ellentétben áll a Mikiegérgyár termékével: a Hihetetlen utazás állatfilm-klasszikusát nagyvárosi környezetbe helyező történet (egy furcsa kutyapáros kalandos hazatéréséről a manhattani szingli-gazdihoz) a Zootropolis korszellemhez illő integrációs utópiájával szemben inkább a szegregációra szavaz.

Míg az álnok politikai összeesküvést leleplező nyuszi-róka buddy movie leplezetlen társadalmi reflexiót kínálva a Donald Trump-féle fenyegetése a faji együttélés mellett tette le voksát, a Renaud-Cheney páros verziójának fagylaltszínű hipszterálom-New Yorkjában a kiskedvencek saját bejáratú mikrouniverzumban élik életüket párhuzamosan a gyanútlan gazdik világával, ahol minden állatnak megvan a maga skatulyája, és egy sztereotíp-idegen nyuszinak legfeljebb a főgonosz szerepköre juthat. Ezt az ideológiai háttérüzenetet persze legfeljebb azok a szülők nehezményezhetik, akik számolják a napokat az első Disney-hercegnő coming out-ig, a szegrágáció másik, műfaji formája azonban valóban ókonzervatívnak bizonyul: szemben a Zootropolis szabatosan megszerkesztett, kortárs műfaji ötvözetével (ahol a detektívtörténetre felhúzott mesevígjáték végig összhangban marad a krimi-elvárásokkal), az Illumination-opusz laza pikareszktörténete mindössze egymás után helyezett (és időnként, mint a Grease-musicalbetétre szerkesztett hotdog-trip esetében, meglehetősen disszonáns hatást keltő) epizódok zsibvásári zsánermozaikjaként végzi a kötelező nyári porontyvakítást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12860