Kísérleti moziMaurer Dóra, mint filmkészítő„Ő maga a csap”Beke László
Maurer
Dóra világ-szemléletében a „filmkészítés”
csak az egyik eszköz, de művészete mindig összefügg a térrel, az idővel és a
mozgással.
Maurer
Dóráról írni nem könnyű feladat – legalábbis nekem. Annyiszor írtam már róla,
hogy magam is azt hinném, még egy cikket kirázok az ujjamból, de aztán
elbizonytalanodom. Az olvasót nem érdeklik az én nyavalygásaim, őt az érdekli,
hogy hogyan viselkedik egy nő 80 éves korában, aki talán a leghíresebb magyar
művész. És ha esetleg még ismeri is, arra kíváncsi, hogyan viseli el ezt az állapotot, élete és művészete
csúcspontját, mely csak egy pillanatnyi állapot. (Maureren kívül csak két
hasonló helyzetben lévő művésznőt ismerek, Ilona Keserü Ilonát és Ladik
Katalint, de egyikük sem igazán filmkészítő.)
Tehát
Maurer Dóra, a filmes. Róla kell valami fontosat, értelmeset és még inkább
érdekeset írnom, mellőzve a közhelyeket. És mellőzve a saját szellemeskedéseimet.
Maurer filmográfiája a Wikipedia szerint a következő:
1970: Minimal
Movements (8 mm, ff, végtelen)
1973: Megtanult
önkéntelen mozgások (SUMUS, 16 mm, ff, 10 perc); Keressük Dózsát (BBS, 35 mm, ff, 7 perc)
1973-1975: Relatív
lengések (BBS, 35 mm, ff, 10 perc)
1973-1983: Timing
(BBS, 16 mm, ff, 10 perc)
1977: Emlékezés,
Civilmekbet (BBS, video, ff, 16 perc)
1980: Kalah
(BBS, 35 mm, színes, 11 perc)
Triolák (BBS, 35 mm, ff, 12 perc)
1982: Hétpróba
(BBS, 35 mm, ff, 56 perc)
Térfestés. Buchbergi projekt (BBS,
16 mm, 34 perc)
1984: Azonosítás
(SUMUS, video, 10 perc)
1984-1986: Nézeteink
1. (BBS, 16 mm, színes, 60 perc)
1987: Kreativitás-Vizualitás
(BBS, 16 mm, ff, 16 perc)
1989-1990: Inter-Images
1–3. (SUMUS, 16 mm, színes, 17 perc)
1992-1993: Connections
(SUMUS-Illy Bt., 16 mm, színes, 27 perc)
1995-1996: Nem
látni a végét (video-CD, 52 perc, Szegedy-Maszák Zoltánnal).
A Youtube-on és más internetes helyeken
letölthető tőle legalább 30 film, videó, interjú. Egy kétrészes interjú szövege
megjelent az Artmagazin 94. és 98.
(2017) számában, riporter Topor Tünde, a teljes videófelvétel (Esterházy
Marcell) látható az Artmagazin Online-on. Érdemes a címként választott
Maurer-gondolatokat idézni: „Mindig tisztább formákkal
dolgozik az ember, nem összemaszatolva…” és „Semmiféle
kötelezettséget nem éreztem, csak a szabadságot, a játékot...” Maurer
beszédmódja hallatlanul közvetlen, szerény, személyes és érdekes, annak, aki
olvassa vagy hallgatja, kedve támad kapcsolatba kerülnie vele, hogy megtudja,
mit lehet egy fontos művésztől tanulnia. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a
Barcsay Teremben tartott tavalyi kiállításán (korai munkák, Nyomhagyás – nyomtatás / Maurer Dóra
grafikai munkássága címmel) a megnyitó alkalmából elvégeztem egyfajta
vendégkönyv-helyettesítő közvéleménykutatást: a nézőktől egy-egy mondatot
kértem a nézőktől. Döbbenetesen találó válaszokat kaptam:
„Korunk
egyik legkiemelkedőbb, legtehetségesebb és legkeresettebb képzőművésze”
„Maurer
Dóra már nem a csapból folyik, hanem ő maga a csap”
„A
művész kijelöli a feladatot és elvégzi a munkát”
„Színes,
sokoldalú egyéniség, aki minden művészeti ágban egyaránt otthonos”
„Kicsi
vagyok, de megértettem, hogy a művészetnek sok, sok arculata van”
„Köszönöm
neki Chilf Marit” (festőtanár a Képzőművészeti Egyetemen)
„Einfach
grandios”
„Maurer
Dóra a példaképem”
„A
négyzet színe, szíve”
„Ezen
a kiállításán lehetett látni, hogy – mint minden igazi nagy művész – ő is az
élményszerű valóság-ábrázolásból fejlődött ki”
A
mintegy 80 spontán kiállításlátogatói megnyilatkozást külön szeretném
publikálni a későbbiekben, hiszen Maurer további lényeges alkotói sajátosságait
lehet kibontani belőlük. Látszólag nem közvetlenül a filmről van bennük szó, de
arról is, mert az alkotó számos működési területe jellemző módon függ össze a
térrel, az idővel és a mozgással. Maurer nem egyszerűen festőművész vagy
grafikus, nem is csak fotós, filmes, videós, konceptualista, body artist, land
artist és így tovább, hanem „képzőművész”, „média-, intermédia- és multimédia-”
művész – csupa olyan fogalom, mellyel a magyar nyelv csak nehezen tudja követni
a művészet változásait az 1960-as évektől kezdve. Maurer csak jobb híján „képzőművész”,
mert a szó mechanikus átvétel a németből (bildende Kunst), és nem egyszerűen „filmművész”,
hanem szerényen „filmkészítő”, mert a vele párhuzamos törekvések az egész
világon „művész” helyett jóval szerényebben „filmmaker”-nek vagy „Filmemachernek”,
„kinematográfusnak” (Bódy Gábor) nevezik magukat. A konceptuális
ihletésű
film neve „film as film” utalva a tautologikus gondolkodásra. Maurer egy
személyben teoretikus, kutató (az „art & science” területén),
experimentális/kísérleti alkotó, aki az avantgárdhoz és az undergroundhoz
egyaránt tartozik. Munkája átível a művészeti oktatásba és nevelésbe, a „Kreativitási
gyakorlatok”-tól a fotogram- és filmszakkörökön át a Magyar Képzőművészeti
Főiskola majd Egyetem tanári pozíciójáig. Szervezői munkásságában – ma úgy
mondanánk: kurátori tevékenységében – kiemelkedik a Balázs Béla Stúdió Filmnyelvi sorozatában végzett munkája,
ahol Bódy Gábor támogatásával irányította a képzőművészek filmcsinálását, nehéz
időkben szervezte a magyar művészek külföldi kiállításait és fellépéseit (ide
tartozik a férjével Gáyor Tibor építésszel, konstruktivista és konkrét művésszel
együtt létrehozott SUMUS formáció), a Vasarely Múzeumban évek óta rendezett
kiállítás-sorozata, és közben egy egész önálló iskolának tekinthető
fotogram-készítés és -kutatás fiatal művészekkel és az Iparművészeti Főiskola
(ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatóival. (Itt egy kérdés, elsősorban
magamhoz: megszületett-e végül az a fotogram-film, mely kiküszöbölte volna a
film képkockára tagolását, mint amilyen volt – tévedésből – Man Ray Visszatérés az értelemhez (1923) című „hóeséses”
filmje liszt és rajzszögek segítségével, vagy Szentjóby Tamás Véres filmje (1968)?)
Maurer Dóra munkásságában valóban „minden
mindennel összefügg”. Az eddigi műfaji felsorolásokból kimaradt a zene: közös
aleatorikus filmje, a Kalaf Jeney
Zoltán zeneszerzővel), a színház (Civilmekbet),
az animáció.
Mindezeket
az összefüggéseket a közelmúltban Egybeesések
cím alatt próbáltam meg bemutatni a Képzőművészeti Egyetem-i kiállítást kísérő
konferencián. Maurer képzőművészeti munkáinak (festményeinek, grafikáinak,
konceptuális fotósorozatainak) jelentős része mozgásra – lenyomatképződésre,
eltolódásra, elmozdulásra, nyomhagyásra (Spurensicherung), szekvenciák és
fáziseltérések létrehozására stb. – utal. E fogalmak mindegyike megfeleltethető
filmkészítési és vetítési folyamatok metaforáinak. A művészt mondhatni
gyerekkorától kezdve érdekelte a természet élete, növények, állatok mozgása, lenyomatainak
megfigyelése. Egyik első filmje éppen verébrajok mozgásának rögzítése volt,
száraz fák ágai között. (Egy több mint anekdota saját megfigyelés jut erről
eszembe: Egy vidéki város rendőrsége előtt a járda hófehér volt a
verébpiszoktól, mert a madarak a ház előtti fákon – de csak ott! – tanyáztak.)
Mivel
minden időben zajlik, és különösen a film vetítése, mind a nagy kronológiai
mozgásokat, mind a pár perceseket leginkább egy időtengelyre kapcsolódó
diagrammal érzékeltethetnénk, ahol az események Maurer Dóra 80. születésnapja,
2017. június 11. körül sűrűsödnek.
A
filmek kapcsán a kanonizáció folyamatának mozzanataira, szempontjaira,
aspektusaira is felfigyelhetünk. A Relatív
lengésekről (1973) – ahol egy hol stabil, hol mozgó kamera követ egy hol
ingamozgást végző, hol pedig mozdulatlan lámpát – Peternák Miklós állapítja
meg, hogy M.D. „talán legismertebb, legtöbbet vetített filmje...” (a BBS) „emblematikus,
klasszikussá vált darabja.” Viszont a korabeli szakértők szerint a 10 perces
film kimondottan unalmas volt. Azóta a megítélés mégis sokat változott –
Peternák „a gyakorta mellékesnek tekintett technikai-produkciós körülmények”-re
hívta fel a figyelmet.
Számomra
legalább ennyire kanonizált főművé vált a 15:25 perces Timing/Időmérés. Cselekménye rendkívül egyszerűnek látszik, pedig
struktúrája hihetetlenül bonyolult. Maurer összehajt egy lepedőt, egyre
kisebbre hajtogatja, majd a képmezőt is megfelezi, újra felezi, és végül két
párhuzamos osztásrendszer mozog a filmben, szétbogozhatatlanul. Ugyanakkor a
film jelentéstartalma kimeríthetetlen, egészen odáig menően, hogy Dieter
Honisch, a nagy berlini múzeumigazgató a filmet a gender szép megnyilvánulásának tartotta.
Maurer
munkássága kimeríthetetlen a néző, a kritikus és az interpretátor számára. És
hogy még jobban összekuszáljam a „viszonylatokat” – amiért ő nem fog haragudni
–, strukturalistának tartotta magát, nem riadt vissza a nagyjátékfilm persziflálásától
(Emlékezés. Civilmekbet, 1977). Nem
riad vissza attól sem, hogy némelyik filmjét „eredménytelen”-nek (?) minősítse.
Mit
lehet még a 80-as születésnap kapcsán mondani?
„A
java még hátra van” – jósolja egyik névtelen rajongója.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
