KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bencze Ferenc (1924–1990)

Bodor Pál

 

„Liba”. Ugye hihetetlen? Egy becenév, egy Bencze-név, egy színész, egy férfi gúnyneve, amelyet nem lehet gúnyosan kiejteni. Hanem csakis gyöngéd csodálattal, humorváró szeretettel.

Van ugyanis a halhatatlanságnak egy gyakorlatias, köznapi változata, amiben semmi pátosz, csak közvetlenség és hahotázás, feledhetetlenség és hála. Az örökkévalóságnak ez a fajtája vagyon kimérve az igazi komédiásoknak, komikusoknak, amilyen Bencze Ferenc (volt). Erdélyben hosszú évtizedek vidám és könnyes sikereit jelenti e név, majd a magyarországi színpadi és filmbravúrok sokaságát: Bencze Ferenc marcona bája, jóságos banditasága, természetessé tökéletesített esetlensége, táncos ügyessége, szemérmes frivolsága, kaján öniróniája, és közben, ugyanakkor, mégis: drámai ereje, olykor tragikus súlya, durva szépsége – voltaképpen a tehetség mindenhatóságának példázata.

Sokszor elgondoltam már: a magunkfajta firkászok, bohócok, lantosok és regősök, harlekinek és paprikajancsik, gondolkodók és szomorkodók, mulattatok és kellemetlenkedők igazi jutalma nem a siker, hanem a szeretet.

Bencze Ferencet, Libát, barátjaként szerette a nevenincs közönség is. Nem tudom, miért, most éppen Kosa Ferenc A másik ember című filmjében látom magam előtt: ül a világnézeti háború közepén, benne a tragédiában, csöndesen fütyörészik, fülsértőén fütyörészik, pilótasapkával a fején, és akkumulátorokkal működésbe hozza az életmentő műtő fényszóróit. Hátborzongatóan kétértelmű a jelenet, a közöny és buzgalom, a zavartalanság és a csakazértis tölti be, és mindmáig nem tudom, hová tegyem.

Csak azt tudom, hová tegyem Őt. Hová emelte Bencze Ferencet gyönyörű komédiási életműve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4741