KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zombi ésa szellemvasút

Koltai Ágnes

Miben különbözik egy amerikai és egy finn filmzombi? Az amerikai rémséges játék, a finn rémisztő valóság. A finn Zombi munkanélküli zenész, aki alkalmi elfoglaltságaival a mindennapi piára sem keresi meg a pénzt. Ott sertepertél egy baráti zenésztrupp körül, akik néha megkönyörülnek rajta, s nem csak a pofa sörét fizetik ki, hanem olykor gitározni is engedik.

Zombi lepusztult élete, igénytelen, sivár magánya arról a cseppet sem jóléti Finnországról szól, amit ezidáig Aki Kaurismäki filmjeiből ismerhettünk meg. Testvére és állandó forgatókönyvíró társa, Mika Kaurismäki a Zombi és a szellemvasúttal egyfajta fordított fejlődésregényt alkotott. Ez a mélyen realista történet a leépülés, az önfeladás fázisait mutatja meg, olykor talán túlzottan kiszámítottan: a magával semmit sem kezdő fiú mintegy örökli apja sorsát. Kirúgták az állásából, hogyan nézhet ezután felnőtt fia szemébe?! Sehogy. Így csak félállati vakkantásokkal kommunikálnak.

A Zombi az egyik legkivételesebb emberi képesség, a beszéd elvesztésének komor krónikája. A zene beszél a hősök helyett, ám ha végetér az amerikai country finnesített változata, felszólítómondatokon és parancsszavakon kívül mást alig hallunk. Zombi pedig a teljes hallgatásba süpped. Mi értelme lehet a szavaknak ott, ahol mindent a néma szükségletek uralnak, ahol beszélni felesleges és fárasztó. Ahol a delírium tremens a végállomás. Vagy Isztambul, ahol a bazár forgatagában Zombi felszívódhat, ideig-óráig azt híve, hogy mire rátalálnak, ő már egy másik személyiség lesz.

Aligha. Beszélni itt sem tanul meg: mert ahhoz egy másik ember is kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=579