KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindenki és senki

Lajta Gábor

 

Találomra felvett jelenetek – esetlegesen egymás mellé ragasztva: ezt a hatást kelti a film.

Egy gyilkosság kinyomozása lenne a történet gerince, de erről jóformán csak a film legelején és a végén van szó. Néha fölvetődik a kérdés: „Vajon ki lehet a gyilkos?”, aztán nem foglalkoznak vele többet. A bűnügy nyilván csak ürügy a rendezőnek egy bolgár falu bemutatására, ahol a cigányoktól a papig mindenki „a néphatalom szolgálatában áll” és bizony nem mennek olyan könnyen a dolgok; sok tudatlanságot, babonát, rosszakaratot kell még legyőzni... Elhangzik a címre utaló bölcsesség is: „Egyrészt nem hibás senki, másrészt mindenki hibás...” Ezeket a vérszegény tanulságokat csak erőszakkal húzhatjuk ki a filmből, mert a rendező nem igazít el bennünket. Az eltérő stílusú részleteket nem fogja össze sem kompozíciós elv, sem akár a legvégéről a történteket megvilágosító felismerés. Tér nélküli cselekedeteket látunk, arcokat, amelyek mögött nincsenek sorsok, pedig érezhető erőlködéssel földhözragadttá, néprajzi hitelességűvé akarják maszkírozni őket. Így csak sejthetünk valamit erről a távoli kis bolgár faluról; talán a fény színe, a levegő elképzelt szaga és némi egzotikum marad meg. Mert muszáj látnunk valamit a moziban, akkor is, ha nem láttatnak semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7246