KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A majmok bolygója

Kövesdi Rózsa

 

Először próbaképpen (?) négy évvel ezelőtt, stílusosan a Filmmúzeumban mutatták be a már akkor is tízéves filmet. Az idő azóta is a filmnek dolgozik, forgalmazásunkat tehát még a további késés ellenére sem érheti szemrehányás.

A forgatókönyv Pierre Boulle magyarul is megjelent regénye alapján készült, alapos átdolgozással, de a swift-i alapötlet érintetlenül hagyásával. A főhős és két társa itt űrhajótörést szenved és egy fejetetejére állított világba csöppen, ahol a majmok a felsőbbrendű értelmes lények, ők uralkodnak az értelem nélküli, néma és védtelen emberek, a „vadállatok” fölött. A szerepcsere biztos módszerként működik. Segítségével éri el a rendező, Franklin J. Schaffner, hogy a megszokott jelenségek ne csak értelmileg, de képileg is sokkolóan hassanak. Egy hajtóvadászat, ahol a majmok a vadászok és az emberek a vadak, egy villanásnyi jelenet a természetrajzi múzeumban, ahol a főhős a kitömött emberben űrhajós társára ismer, egy hitvita, ahol az inkvizitor és az eretnekek egya-tor és az eretnekek egyaránt majmok, nemcsak végletesen fokozzák fel a gondolati hatást, de ugyanakkor csaknem hitelessé teszik az értelmes majmok cselekedeteit is. Zaius professzor – úgy is, mint a tudomány hivatalos őre, úgy is, mint a majomhit konok védője –, minden szempontból meggyőző. Korlátoltnak tetteti magát védekezésből, mert valójában egyedül ő tudja a bolygó szörnyű titkát, amelyet a többiek nem tudhatnak meg. A jövő védelmében ezért gátolja teljes meggyőződéssel a tudomány haladását, ezért bélyegzi eretneknek mindazokat, akik megindulnak az igazság felé vezető úton. És ezért hirdeti ellentmondást nem tűrve a majmok tanát: minden teremtmény közül csak az ember gyilkol kapzsiságból és szórakozásból, mert ő a halál igazi hírnöke. Már csak a vég lehet hátra (s ezt a rendező páratlanul szellemes képi ötlettel oldja meg); a titokra fény derül, a főhős reményei szertefoszlanak, maradnak a majmok.

A sci-fi filmek legsebezhetőbb pontja általában a gyorsan avuló kelléktár. Itt a legfőbb díszlet a lenyűgöző táj. A jelmezek és a színészek – majom-maszk mögött vagy anélkül – egyaránt kitűnőek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7372