KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Asszonyok kútja

Barkóczi Janka

La source des femmes – belga-olasz-francia, 2011. Rendezte: Radu Mihăileanu. Írta: Alain-Michel Blanc, Radu Mihăileanu. Kép: Glynn Speeckaert. Zene: Armand Amar. Szereplők: Hafsia Herzi (Loubna Esmeralda), Hiam Abbass (Fatima), Leila Bekhti (Leila), Saleh Bakri (Sami). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 135 perc.

Az Atlasz-hegység vadregényes völgyeinek egyikében szerényen bújik meg a kis arab falu. Ez az a hely, ahol valóban nem csak puszta frázis, ha azt mondják, megállt az idő. Hogy térerő csak a vályogház udvarának mértani közepén fogható és az esti vacsorát kizárólag a homlokra erősített bányászlámpa fényénél lehet elkölteni, még elviselhető lenne, de hogy az ivóvizet is kilométerekről kell hordani, az már több a soknál. Mivel pedig a mosás-főzés-takarítás, azaz a vízigényes tevékenységek jelentősebbik hányada a háztartás nemes feladatköréhez tartozik, a víz szállítása értelemszerűen a közösség asszonyaira marad. Nem csodálkozhatunk hát azon, ha az évszázadok óta vödröket cipelő nőknél egy ponton elszakad a cérna, és férjeiktől a modern igényeket kielégítő vízvezeték haladéktalan megépítését követelik. Egyszerű kívánságuk azonban a patriarchális hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó település férfi lakossága körében vad felháborodást kelt, így a meggyőzés egyéb eszközeihez kénytelenek folyamodni: egy merész ötlettől vezérelve „szerelmi-sztrájkba” kezdenek, azaz a kérdés megoldásáig kerek-perec kiutasítják hitveseiket az ágyukból.

A Franciaországban élő Radu Mihaileanu könnyed meséjének legnagyobb értéke, hogy már-már valamiféle észak-afrikai néprajzi tanulmánynak is beillik. Tradicionális viseletek, népdalok, bennszülött szokások lelkes bemutatása teszi színesebbé az amúgy meglehetősen lapos történetet. A szép tájon kívül pedig talán a filmben felvonultatott neves női színésznők sora kárpótol leginkább a szemérmetlen gyarmatosító nézőpontért, hiszen Hiam Abbasstól Leïla Bekhtiig felvonul itt az arab származású művésznők színe és virága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11263