KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

G-man filmek

Gengszterosztag

Felnőni a feladathoz

Sepsi László

Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett Ruben Fleischer a műfajparódiát és a retró-akciófilmet választotta.

Wes Anderson vagy az Apatow-istálló árnyékában Ruben Fleischer kétségkívül a Peter Pan-generáció filmeseinek másodvonalába szorult, hiába volt első egészestés munkája (Zombieland) egyértelmű anyagi és kritikai siker. A több tucat kisfilmet, reklámot és videóklipet jegyző direktor a tévés bérmunkák szamárlétráján kúszott fel a szélesvászonig, kisebb produkcióiban is vissza-visszatérve a felnőni képtelen huszonéveseket sújtó olyan drámai problémákhoz, mint egy randivacsorára szánt homárral kialakult bensőséges viszony (Lobster), a szakítás utáni sötét hetek lehetséges túlélési metódusai (The Hitman, Phonelog) vagy egy összeketchupozott sportcipőhöz kötődő megannyi nosztalgikus élmény (Courir: The Drop). Tisztes másodhegedűsként Fleischer legjobb pillanataiban groteszk humorral csípi el a huszonéves egzisztenciában ragadt tinilélek nyűgeit, ezekhez igazított zsánersémákban imponálva hasonszőrű közönségének – lásd a Zombieland csokivadász outsidereit vagy a 30 perc vagy még annyi se kisstílű heist-vígjátékát –, de hiába lehetett volna a Gengszterosztag biztos belépő az A-ligába, a habókos hipszterek kertvárosain kívül a rendező nem talált magára.

Ráadásul a sztárgárdával megtámogatott Gengszterosztag eleve erős mezőnyben indult: egyik oldalról a tavalyi Fékezhetetlen vidéki szeszcsempészeivel, a másikon a pedig a Gengszterkorzó Atlantic Cityjének alvilágával kellene konkurálnia, esélyeit pedig csak az növeli a huszadik század első felébe helyezett gengsztersztorikkal szemben, hogy a bűncézárok helyett a főhősként manapság ritkábban vászonra vitt korabeli bűnüldözőkre koncentrál. A Mickey Cohen nyomába eredő, különcökből verbuvált elitosztag története a zsánerindító G-men-t és az Aki legyőzte Al Caponét használja sorvezetőként, előbbitől megörökölve a propagandafilmbe illően egydimenziós karaktereket, utóbbitól pedig DePalma stilizációs kényszerét, annak cizelláltsága nélkül. Bár a szabadosan kezelt Cohen-legendárium és Fleischer állandó témái kevés egyértelmű kapcsolódási ponttal bírnak – hacsak az ezúttal csekély invencióval vászonra vitt élhetetlen különctársaságot, illetve a komikus mellékkarakterként lébecoló Michael Peñát nem tekintjük annak –, a rendező érezhetően próbálta megszokott célközönségének ízléséhez szabni a makacs alapanyagot. Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett így a Gengszterosztag megragadt valahol a félkész műfajparódia és a súlytalan retró-akciófilm között, eltúlzott erőszakjelenetekkel (lásd a nyitányt) és élénk színekkel felidézve a reklámok és klipek hatásorientált ingerbombáit. Ebből a szempontból a Gengszterosztag olyasféle kudarc Fleischer pályáján, mint a szintén az MTV felől érkező Joseph Kahn Vas című motorosfilmje volt egy évtizeddel korábban: a sablonsztorit átható enyhe irónia és a rajzfilmszerű látványvilág arra elegendőnek bizonyul, hogy a film általa kilógjon fajsúlyosnak szánt zsánertársai közül, ám arra már nem, hogy a stílusgyakorlaton túlmutató markáns szerzői olvasat bontakozzon ki belőlük.

A Gengszterosztaggal mintha Fleischer öröktini hősei álmodtak volna maguknak férfias zsarumesét, amiből végül mégsem Szigorúan bizalmas vagy Közellenségek , hanem Dick Tracy kerekedett, némi áthallással a Roger nyúl a pácban-ra (lásd a vöröslő Emma Stone-t). Felnőttkor és a boldog kamaszévek határán téblábolva Ruben Fleischer filmje pont a két hozzáállás erényeit veszti szem elől – beérett mestermunkának még túl könnyed, de az ifjúkori zabolátlanság már kikopott belőle.

 

Gengszterosztag (Gangster Squad) – amerikai, 2013. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Paul Lieberman regényéből Will Beall. Kép: Dion Beebe. Zene: Steve Jablonsky. Szerepelők: Sean Penn (Mickey Cohen), Josh Brolin (John O’Mara), Ryan Gosling (Jerry Wooters,), Nick Nolte (Parker), Emma Stone (Grace). Gyártó: Langley Park/Lin Pictures/Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 39-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11361