KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Róma körül

Baski Sándor

Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta: Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70 kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata, kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11754