KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Isten után az első

Karcsai Kulcsár István

Louis Daquin 1960-ban könyvet írt Le cinema notre métier címmel, amit úgy lehetne lefordítani: „Mesterségünk a mozi”. Hosszú pályafutása során jól meg is tanulta a nem éppen könnyű filmrendezői pálya minden csínját-bínját, így a hatáskeltés biztonságát is, amire ez a filmje is példa. Érdekes meseszövéssel, hatásos filmi eszközökkel mondja el a zord, de lényegében gyermeteg lelkű, az üldözöttek megmentésének pillanatában pedig önfeláldozóan nemeslelkű hajóskapitány történetét. A nagy többlet, ami három évtizeddel elkészülte után is élteti a filmet, a minden kockából sugárzó humánus mondanivaló. A kapitány kiállása az üldözöttek mellett, nagylelkű gesztusa megmentésük érdekében egyszer csak megemeli az egész filmet. Pierre Brasseur pedig egyik legemlékezetesebb filmszínészi alakítását nyújtja a részeges, számító, de az adott pillanatban az egyértelmű állásfoglalás szükségességére ráébredő kapitány szerepében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8232