KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/május
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág köszönetet mond
• N. N.: Alapítvány a Fészek Művészklubért
MAGYAR MŰHELY
• Ardai Zoltán: A máskéntfilmezők Műhely és idő
• Báron György: Mozimámor Belső mozi; 4, 6, 8
• Sipos Júlia: Túlélni a törpekort Beszélgetés a Stúdió vezetőivel

• György Péter: Szenvedély és erőszak Veszett a világ (Wild at Heart)
• Koltai Ágnes: Veszett a világ (Wild at Heart) David Lynch
• Kozma György: Csalárdabb a szív mindennél… Veszett a világ (Wild at Heart)
• Csejdy András: Mindhalálig duma Barry Gifford teremtményei
VÁROSVÍZIÓK
• Koltai Ágnes: A város filmje
• Dániel Ferenc: Nyakunkon maradt örökség Nagyvárosi képzelet
• Tillmann József A.: A változás vadona Városi lapok a Nomádok Könyvéből
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Főtt agyak Skolimowski anno...
• N. N.: Jerzy Skolimowski filmjei
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Ferreri medvéje Berlinale
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Önmagunk túszaiként Isten hátrafelé megy
• Spiró György: Protkó Sztálin menyasszonya
• Molnár Gál Péter: Lázár vagyok a csókok lakomáján Cyrano de Bergerac
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A halál keresztútján
• Koltai Ágnes: A zöldfülű
• Hegyi Gyula: A kézilány meséje
• Békés Pál: Képeslapok a szakadékból
• Székely Gabriella: Bármerre jársz
• Tamás Amaryllis: Bizánci tűz
• Békés Pál: Ébredések
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: A nőnemű revolver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

A James Bond téma

Milliót érő hangjegyek

Hubai Gergely

A filmtörténelem egyik legismertebb témája, mégsem tudjuk kinek köszönhetjük.

2001 márciusában Monty Norman zeneszerző pert indított a The Sunday Times hetilap ellen mivel egyik írásukban azt merték állítani, hogy nem Norman a legendás James Bond téma szerzője. A komponista eredetileg rágalmazás miatt indította meg az eljárást, az ügynek azonban sokkal jelentősebb anyagi vonzata is volt. A James Bond téma a filmtörténelem egyik legismertebb zenei motívuma, a sorozat minden hivatalos részében hallható, számtalan feldolgozása készült – az ezek után járó jogdíjak jelentették az addigra visszavonult Monty Norman fő bevételi forrását. Az ügy során zenei szakértők és a még élő filmesek bevonásával próbálták tisztázni, hogy 40 évvel korábban mi is történt pontosan.

Monty Norman változata szerint 1962-ben a Dr. No forgatása során Cubby Broccoli producer épp zeneszerzőt keresett az első James Bond kaland számára. Normant a Dr. Crippen balladája című bukott musical kapcsán ismerte, ennek a darabnak Broccoli volt az egyik társfinanszírozója. A komponista a stábbal együtt Jamaicára utazhatott, ahol egy külön neki bérelt árnyékos bungalóban írhatta meg a filmzene főbb motívumait: „Under the Mango Tree”, „Kingston Calypso”, „Jump Up”, stb. – a főhős számára azonban nem készült téma. Londonba érve a producerek egy új motívumot kértek Normantől, ő pedig ekkor ásta elő egy korábbi dalát a Mr. Biswas háza című musicalből. Norman a „Good Sign, Bad Sign” című dal első nyolc hangjegyéből kerekítette ki a Bond témát, a sikertörténet innentől töretlen…

A hét napig tartó tárgyalás során a még élő stábtagok másképp emlékeztek vissza bizonyos részletekre. Peter Hunt vágó például felidézte, hogy a londoni felvételek során Terence Young rendező szabályosan örjöngött, amikor kiderült, hogy Monty Norman a dalokon kívül semmi mást nem írt, ráadásul nem értett sem a hangszereléshez, sem a vezényléshez. A Bond-téma kapcsán újabb probléma merült fel: Norman ugyan elfütyülte nekik az ominózus hangjegyeket, ez azonban nem elég egy filmzene elkészítéséhez. A probléma megoldására felbéreltek egy John Barry nevű kezdő zeneszerzőt, aki 250 fontért vállalta Norman ötletének áthangszerelését és felvételét. A per során természetesen Barry is megszólalt: ő nem vitatta Norman szerzőiségét, a világraszóló sikernek azonban feltétele volt, hogy Barry elkészítse azt az ominózus felvételt, amivel aztán befoltozták a Dr. No hatalmas zenei üresjáratait. Többek között Barry ötlete volt, hogy a főtémát a gitár vigye, ezzel nemcsak a Bond téma, hanem egy évtized filmzenei hangulatát határozta meg!

A bíróság végül Monty Norman javára döntött, a The Sunday Times 30,000 font kártérítést fizetett a zeneszerzőnek. Habár számára kedvező ítélettel zárult az eljárás, Norman agresszivitása felkavarta a Bond téma eredete körüli vitákat - ráadásul az eset számos egyéb érdekes kérdést vetett fel a szerzőiség kérdéskörével kapcsolatban… Ki számít egy zenemű igazi szerzőjének? Igazságos-e, hogy Monty Norman 1962 óta több ezer fontot kap az ötlet után, míg Barry az annak idején kifizetett 250 font óta semmit sem látott a jogdíjakból? A történelem a maga módján adta meg a választ: Monty Norman a Dr. No után csak egy mozifilmhez írt zenét, utána sem a színpadon, sem a tévében nem ért el átütő sikert. John Barry ezzel szemben több mint száz filmen dolgozott (köztük 11 Bond kalandon) és 5 Oscar-díjat nyert. Valahányszor megkérdezték hogy ő írta-e a Bond témát, elegánsan ennyit mondott: „Hadd válaszoljak a kérdésedre kérdéssel. Ha nem én írtam, itt tartanék?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11463