KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/május
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág köszönetet mond
• N. N.: Alapítvány a Fészek Művészklubért
MAGYAR MŰHELY
• Ardai Zoltán: A máskéntfilmezők Műhely és idő
• Báron György: Mozimámor Belső mozi; 4, 6, 8
• Sipos Júlia: Túlélni a törpekort Beszélgetés a Stúdió vezetőivel

• György Péter: Szenvedély és erőszak Veszett a világ (Wild at Heart)
• Koltai Ágnes: Veszett a világ (Wild at Heart) David Lynch
• Kozma György: Csalárdabb a szív mindennél… Veszett a világ (Wild at Heart)
• Csejdy András: Mindhalálig duma Barry Gifford teremtményei
VÁROSVÍZIÓK
• Koltai Ágnes: A város filmje
• Dániel Ferenc: Nyakunkon maradt örökség Nagyvárosi képzelet
• Tillmann József A.: A változás vadona Városi lapok a Nomádok Könyvéből
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Főtt agyak Skolimowski anno...
• N. N.: Jerzy Skolimowski filmjei
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Ferreri medvéje Berlinale
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Önmagunk túszaiként Isten hátrafelé megy
• Spiró György: Protkó Sztálin menyasszonya
• Molnár Gál Péter: Lázár vagyok a csókok lakomáján Cyrano de Bergerac
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A halál keresztútján
• Koltai Ágnes: A zöldfülű
• Hegyi Gyula: A kézilány meséje
• Békés Pál: Képeslapok a szakadékból
• Székely Gabriella: Bármerre jársz
• Tamás Amaryllis: Bizánci tűz
• Békés Pál: Ébredések
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: A nőnemű revolver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Titanic

Turcsányi Sándor

 

Láttam egy filmet. Hosszú volt, több mint három órás. Egy nagy hajó nagy katasztrófájáról szólt, ezért minden iszonyú nagy volt benne. Nagy volt a tenger, nagy volt a hajó (ún. épülethajó), az igyekezet is nagy volt, de leginkább az unalom. Én jéghegyet az életben nem vártam még ennyire. Milyen film az, aminek előre tudni a végét? Mentem haza, és így morogtam, amikor eszembe jutott, véletlenszerűen mintegy, a családi levéltárunk egyik elég mostohán kezelt darabja. Múltkor a mostohám kezéből kellett kicsavarnom, amikor levélbombát akart belőle gyártani. Lehet, hogy semmi köze az egészhez, de szöget ütött a fejembe, hátha. Öntsünk végre tiszta vizet a bilibe Titanic-ügyben. Megpróbálom fölidézni:

Drága Mindnyájatok!

Mióta elhagytam édes jó szüleim földjét, számos kalandon mentem keresztül. A Bécsben átélt áruházi (drága Lenke nénit is nyugtassátok meg: én? kabátot? Még a feltételezés is sértő!) és a párizsi lóversenyen esett (méghogy megtalálták nálam Bedford lord zsebét, ugyan kérem) kalandokról már beszámoltam, de mostanra már megváltoztak a dolgok. Southamptonban végre révbe értem, mert ez egy nagy kikötőváros. Már az első nap találtam magamnak jó munkát, Betsy mama intézetében lettem mindenes, vagyis karbantartó. Ez egy nagyon finom intézet, de csupa úr jár, fogyasztanak, és rengeteg táncosnőnk van. Én elvégzek minden feladatot, és ügyelek, hogy ne legyen rendbontás.

Tegnapelőtt (1912. ápr. 9.) reggel azonban egy jelentősen ittas úr, olyan tengerész ruhában, durván sértegetni kezdte jótevőmet, Betsy mamát, hogy romlott az áruja. Szó szót követett, és a nehezen beköszönteni látszó tavasz végett nálam volt egy piszkavas. Betsy néni összecsapta a kezét, és szólt a fiúknak, hogy segítsék levetkőztetni a földön fekvő tengerészt. Rövid tanakodás után rám adták a ruháját, és bérkocsi vitt a kikötőbe. Betsy mama azt mondta, nem lesz semmi baj, csak mondjam mindenre, hogy a nevem Smith. Smith kapitány. Ez nagyon jól sikerült. Felszálltam egy nagyon nagy hajóra, ahol nagyon jól bánnak velem, és olyasmire célozgatnak, hogy én valami magas beosztást töltenék itt be, majd kiderítem. Nem fogjátok elhinni, ma Benjamin Guggenheimmel, a mágnással, Isador Strausszal, a Macy áruház tulajdonosával és Francis Millettel, a Brooklyn-híd építőjével vacsorázom az én asztalomnál. Tegnap is velük vacsoráztam, kicsit sok köztük a zsidó, de nagyon helyes népek, ha hazamegyek, lehet, hogy én is nyitok egy áruházat. Most már búcsúzom, gondoljatok rám, és ne feledjétek, hogy már nem én vagyok a családi balfácán.

Tengernyi csók: Béla

U. i.: Az idő nyugodt, kellemes esténk lesz, és a hajó megy.

1912. április 14. este 10 óra után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3618