KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/május
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág köszönetet mond
• N. N.: Alapítvány a Fészek Művészklubért
MAGYAR MŰHELY
• Ardai Zoltán: A máskéntfilmezők Műhely és idő
• Báron György: Mozimámor Belső mozi; 4, 6, 8
• Sipos Júlia: Túlélni a törpekort Beszélgetés a Stúdió vezetőivel

• György Péter: Szenvedély és erőszak Veszett a világ (Wild at Heart)
• Koltai Ágnes: Veszett a világ (Wild at Heart) David Lynch
• Kozma György: Csalárdabb a szív mindennél… Veszett a világ (Wild at Heart)
• Csejdy András: Mindhalálig duma Barry Gifford teremtményei
VÁROSVÍZIÓK
• Koltai Ágnes: A város filmje
• Dániel Ferenc: Nyakunkon maradt örökség Nagyvárosi képzelet
• Tillmann József A.: A változás vadona Városi lapok a Nomádok Könyvéből
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Főtt agyak Skolimowski anno...
• N. N.: Jerzy Skolimowski filmjei
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Ferreri medvéje Berlinale
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Önmagunk túszaiként Isten hátrafelé megy
• Spiró György: Protkó Sztálin menyasszonya
• Molnár Gál Péter: Lázár vagyok a csókok lakomáján Cyrano de Bergerac
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A halál keresztútján
• Koltai Ágnes: A zöldfülű
• Hegyi Gyula: A kézilány meséje
• Békés Pál: Képeslapok a szakadékból
• Székely Gabriella: Bármerre jársz
• Tamás Amaryllis: Bizánci tűz
• Békés Pál: Ébredések
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: A nőnemű revolver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Veress József: Kovács András

Varga András

 

Veress József jóvoltából most (először) magyarul is olvashatunk kismonográfiát Kovács András filmrendezőről. A tizennégy fejezetből álló kötet lehetőség arra, hogy hézagos tudásunkat valódi ismeretekre cseréljük. Szigorú időrendiség lesz kalauzunk a megismerésben.

A precizitás és a vélemények ütköztetésének elve vezérelhette Veress Józsefet, amikor – az „egy fejezet egyenlő egy film” tagolásban – a művek egyenkénti vizsgálatánál a rendezői nyilatkozatot és a szakkritika megállapításait saját véleményével szembesíti. Ez a módszer következetesen végigvonul a könyvön. (Egyes fejezeteinél azonban a szerző rovására, hiszen a megjegyzések, ellenérvek nélküli terjedelmesebb rendezői interjúk, sajtókritikai idézetek esetében puszta közvetítői szerepre kárhoztatja magát. Az idézetek halmozása talán éppen a Kovács András-i életművet megalapozó filmnél, a Nehéz emberek bemutatásánál a legszembetűnőbb.)

Kovács András az új magyar film első generációs elitjének tagjaként a kultúrpolitika felől közelít a filmhez – a gyár dramaturgiáját vezeti; „…azt képviselte, amit előírtak számára” – olvashatjuk a pályakezdés időszakáról szóló, hízelgőnek aligha nevezhető tudósítást. De változtak az idők – és változtak a jelzők. Eljönnek a hatvanas évek, és Kovács András rendezőként debütál. A késő indulást aktív „közéletiség” ellensúlyozza e kismonográfiában. Hogy mi az átalakulás oka-titka? Nos, a kismonográfia a szellemi gyökerek történeti megidézésével adósunk marad. Aztán a Nehéz emberek kapcsán, bár fölemlíttetik a „tradicionális dokumentumfilm kereteinek szétfeszítése”, annak elemzése azonban elmarad, hogy milyen gátakat is tört át a magyar filmgyártás egészében az új szemlélet. S talán ezért is olyan kurta Veress könyvének XI. fejezete, szinte afféle lomtárnak tekinti a Dokumentumok, portrék, interjúk, riportok, tévéfilmek: A valóság faggatása, 1965–1975 címet viselő három oldalt. Pedig ez a tíz esztendő minőségi változásokban bővelkedő időszak mind az ország, mind a magyar film történetében. Éppen itt lehetett volna megrajzolni a rendező valóságos portréját; s talán itt kaphatta volna meg méltó indoklását a Kovács Andrásnak állandó jelzőként kijáró „közéleti” cím. Fogódzók nélkül szemléljük a pálya fő fordulópontjait; például azt, hogy a hatvanas években oly mai, oly polemikus vénájú Kovács András a hetvenes években miért készít „történelmi” vagy történelmi kosztümökbe bújtatott (?) filmeket. Nem talált mai-mostani, hús-vér aktualitású témákat? Vagy rendezői pályáját a mai magyar értelmiség általánosabb sorsképén keresztül kellene szemlélni?

Így aztán Veress olvasójában hiányérzet támad: nem lel összefoglaló-értékelő tanulmányra, a részletek kritikájából viszont nem áll össze az eddigi életmű összetartását és ellentmondásait fölmutató monografikus összkép. Mindazonáltal a kötet fejezeteinek lépcsőzetes egymásra épülése könnyen és jól forgatható kislexikon jelleget kölcsönöz a könyvnek: az alapvető információkat gyorsan megtaláljuk. A könyv szerzője ismereteinket új és eleven impressziókkal bővíti – a megismerő randevú a következő monográfia idejére halasztódik.

 

Veress József: Kovács András. Bp. 1981. MFI – N. P. I. 105 o.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7051