KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/május
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág köszönetet mond
• N. N.: Alapítvány a Fészek Művészklubért
MAGYAR MŰHELY
• Ardai Zoltán: A máskéntfilmezők Műhely és idő
• Báron György: Mozimámor Belső mozi; 4, 6, 8
• Sipos Júlia: Túlélni a törpekort Beszélgetés a Stúdió vezetőivel

• György Péter: Szenvedély és erőszak Veszett a világ (Wild at Heart)
• Koltai Ágnes: Veszett a világ (Wild at Heart) David Lynch
• Kozma György: Csalárdabb a szív mindennél… Veszett a világ (Wild at Heart)
• Csejdy András: Mindhalálig duma Barry Gifford teremtményei
VÁROSVÍZIÓK
• Koltai Ágnes: A város filmje
• Dániel Ferenc: Nyakunkon maradt örökség Nagyvárosi képzelet
• Tillmann József A.: A változás vadona Városi lapok a Nomádok Könyvéből
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Főtt agyak Skolimowski anno...
• N. N.: Jerzy Skolimowski filmjei
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Ferreri medvéje Berlinale
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Önmagunk túszaiként Isten hátrafelé megy
• Spiró György: Protkó Sztálin menyasszonya
• Molnár Gál Péter: Lázár vagyok a csókok lakomáján Cyrano de Bergerac
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A halál keresztútján
• Koltai Ágnes: A zöldfülű
• Hegyi Gyula: A kézilány meséje
• Békés Pál: Képeslapok a szakadékból
• Székely Gabriella: Bármerre jársz
• Tamás Amaryllis: Bizánci tűz
• Békés Pál: Ébredések
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: A nőnemű revolver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vad hattyúk

Gyárfás Péter

 

A vad hattyúk című japán rajzfilm létrehozói a legnevesebb meseíróktól kölcsönözték az alapötletet és némely motívumokat: Andersentől és a Grimm testvérektől. Jó párosítás, mégsem az ő szellemükben készült a film, hanem inkább egy modern krimi szemlélete hatotta át. Hohó! – kiálthatna fel bárki. – Hiszen a gyerekek és a mesék egyaránt tele vannak szadizmussal, erőszakkal! Csakhogy a határvonal szerintem nem itt húzódik. A mesét visszaadó film, vagy komplett krimi a mese apropójaként: ez itt a kérdés. A japánok – példa erre a szintén klasszikus, Perrault-meséből készült Csizmás Kandúr – a második változatot részesítik előnyben. Igaz, az ismert történet a hattyúvá változtatott királyfiról és a csalánfonalból kötött ingekkel és hallgatási fogadalmának betartásával őket kiváltó leánytestvérükről több megközelítési módot ad a rendezőnek. Szólhatna a film az áldozatvállalásról. De nem. Ehelyett – valljuk be: következetesen

– újabb és újabb szenvedések, cselvetések bemutatásával múlatja az időt, a végül természetesen megbűnhődő bűnösök, az elvarázsló asszony és a boszorkány anyja rémtetteivel. Néhol, amúgy jó krimi módjára idegborzoló zenével aláfestve. Elferdítésnek, egyoldalú leegyszerűsítésnek hat mindez? A gyerekek másként látják, mást figyelnek meg, mást emelnek ki? Elképzelhető, de akkor sem lehet nyugodtan elmenni a jelenségértékű tény mellett: fogyaszthatóbbá, érdekfeszítőbbé – és nem utolsósorban eladhatóvá – válik ezáltal a film, hogy bűnügyi kalandokon felcseperedő fiúk-lányok megnyerésére a krimik hatásvadász eszközeit veszi igénybe. A vad hattyúk rendezője, Nisizava ezt tette.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8060