KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jónás, aki a bálnában élt

Turcsányi Sándor

„Egy zsidó kisfiú története, amely német koncentrációs táborban játszódik... Képek, benyomások, futó érzések egyszerű, lecsupaszított gyors egymásutánisága. Egy szótagot sem pazarol arra, hogy kommentálja vagy felnőtt megjegyzésekkel hangsúlyozza ezt a leegyszerűsített, sallangmentes gyermeki elbeszélést’ – írta a hetvenes évek végén Natalia Ginzburg Jona Oberski Gyermekévek című könyvéről.

Nem véletlen, hogy a forgalmazói tájékoztatóban éppen ezt a szöveget emeli ki a film eladója, és csomagolja a mű mellé. Így látja a regényt a film rendezője is. Éppen ezért különösen visszafogott, sőt tompított, fékezett hatású művet készített. Hatásvadász jelenetek nélkül. Hatásos jelenetek nélkül.

Egy Bergen-Belsenben játszódó történetet moziba vinni istenkísértő vállalkozás, szinte biztos kudarc. Közismert tény, életünk szörnyűségei nem szélesvásznon, háromezer statisztával és a Walkűrök lankadatlan lovaglásával a háttérben történnek meg. Indulattalan, szűk szobákban kiáltozunk. Nem hallunk, s azonképp nem hallanak minket. Ám ha ehhez ragaszkodva próbáljuk ábrázolni a traumát magát, valószínűleg az is hallhatatlan, láthatatlan, bezárt marad. A dolgok történnek velünk és körülöttünk, s mi nézzük, tűrjük tétován, szenvtelen szemlélőként. Ám nem így a moziban.

Roberto Faenza addig igyekszik pasztell maradni, mígnem kilúgoz mindent anyagából. Az vész el a filmből, amiről szólna. Kende János szellős-tágas képei, melyekre egyéb alkalmakkor oly fogékonyak voltunk, most csak illusztrációk egy érzéketlen üzenőfüzetben.

Egy Bergen-Belsenben játszódó filmről azt mondani, rossz, bajos. Vannak dolgok, mik mindennap eszünkbe kell, hogy jussanak. De ha a Jónás... hatására tennénk ezt, egy idő után azon kéne gondolkodnunk, miért is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1053