KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mentőakció

Huber Zoltán

Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép: Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik, idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.

Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13008