KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az olasz meló

Nevelős Zoltán

 

Európai sikerfilmek hollywoodi újrafeldolgozásainak esetében az ötlethiányt, olykor egy már bejáratott cím használatának marketingcélját szokták emlegetni. Az olasz meló új amerikai változatára igaz mindkettő, ugyanakkor van benne annyi újítás, hogy a Michael Caine-féle, 1969-es angol változat ismerői számára sem tartalmaz kevesebb meglepetést, mint azoknak, akik szűz szemmel érkeznek a moziba.

A forgatókönyvírók mintha roncstelepen talált cselekményalkatrészekből szerelték volna össze művüket: a leselejtezett brit krimivígjátékot darabjaira szedték, kiválogatták az őket érdeklő elemeket, hogy saját előregyártott cuccaikkal kiegészítve végül valami divatos, ütős és mégis elegáns mozidarabot hozzanak létre. A nagy olaszországi rablás (egy nagy halom aranyrúd ügyesen kivitelezett meglovasítása), amely ez eredeti film csúcspontja volt, itt a bevezető jelenetben lezajlik. Ami az új film fő konfliktusa, az az eredetiben még utalásként sem szerepelt: a profi betörőbanda egyik tagja áruló, átveri társait, sőt az életükre tör, majd otthon, Amerikában kezd új életet a teljes kincs birtokában – a halottnak hitt társak pedig visszavágnak. Az új vonalvezetés ellenére, az új film tartja magát remake voltához, az immár „amerikai meló”, az arany visszaszerzésének akciója során ugyanis sorra bukkannak fel az eredeti film fordulatai. Természetesen három Mini, egy fehér, egy kék és egy piros játssza majd a főszerepet az akció során, és a nagyvárosi dugóval való bűvészkedés lesz a legfontosabb eszköz a rablás kivitelezésében. Caine szerepét, az ifjú ötletmestert Mark Wahlberg alakítja meggyőzően, de humortalanul, oldalán hangsúlyos partnernővé emelték ki az eredeti film kevés női szerepének egyikét, mely így a szép és csinos, színészként viszont kevésbé izgalmas Charlize Theron jussa lett. Ja, és az elképesztő slusszpoén helyett itt felejthetően sablonos a befejezés.

Ha azonban nem akarjuk mindenáron a régi Olasz melóval összehasonlítani, F. Gary Gray (Nincs alku, Túl mindenen) filmje átlagon felüli színvonalú, fordulatos és elegáns krimi erős szereplőgárdával és néhány izgalmas, aprólékosan kidolgozott akcióval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2183