KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos

Vaskó Péter

 

Egy újabb indiai(-brit) film, ezúttal nem a zenés-táncos-lakodalmas típusból, hanem a csöndes, visszafogott, lírai darabok közül. A főhős egy harcos, aki a helyi hatalmasság akaratának végrehajtója: engedelmes szakértelemmel védtelen szerencsétleneket csonkít és gyilkol meg. Külső parancsra él, nem az igazságért, hanem vezényszóra ránt kardot. A tízéves-forma gyerek, akit egyedül nevel, naiv lelkesedéssel szintén harcos szeretne lenni.

Azután egy nap, mialatt éppen felgyújt egy falut, a harcosban felhangzik a belső parancs: elhatározza, nem gyilkol többet, leteszi a kardot, és visszatér hegyi falujába. A döntéséért keserves árat kell fizetnie: gyermekét elrabolják és megölik, őt magát pedig halálra keresik egykori harcostársai. A hazatérés kínnal, fájdalommal való vezeklés, az élet behajtja a véres múlt árát. A forró, homokos, kietlen síkságtól hosszú és nehéz út vezet a hegylánc fehér hóval borított lejtőjéig és friss vizű forrásáig, a megtisztulásig.

A filmnek nincsen meghatározott történelmi ideje vagy helye, belső óra és térkép adják meg koordinátáit. Időtlen egyszerűsége lefegyverző. Olyan tájakra vezet, ahova sürgő-forgó európai cselekményéhségünkben csak nagyritkán tévedünk. A belső békéjét kereső harcos példázata elgondolkoztató a mifelénk dívó görcsös individualizmushoz képest.

Mint ahogy példamutató az ábrázolásmód tartalomhoz illeszkedő visszafogottsága is: tompa földszínek, takarékos eszközhasználat, az operatőri munka szinte észrevétlen – rafinált trükkök és kameramozgások helyett a tájakra és arcokra bíz minden artisztikumot, a visszafogottság és egyszerűség ezen a téren is meghatározó. Kegyetlenség és szelídség keveredik A harcosban izgágaság és szentimentalizmus nélkül. Nem könnyű film, szórakoztatás helyett szemlélődést kínál. Mintha csak a kínai szomszéd Tao te kingjét idézné: „aki másokat győz le, erős // legyőzi önmagát a hős”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2341