KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álomcsapda

Kovács Marcell

 

Mint egy kényelmes, karácsonyi piacra szánt best of válogatás, úgy szemezget a leghatásosabb Stephen King-motívumokból az Álomcsapda sztorija. A paranormális tehetséggel megáldott négy gyermekkori barát rendes éves találkozóját tartja az indián varázseszközökkel feldíszített erdei házikóban; rejtélyes betűszavakat rajzolnak a párás ablaküvegre, miközben odakint tombol a hóvihar. A jó hangulatnak egy futótűzként terjedő, roppant kellemetlen bélféreg-járvány, és a katonaság karantén-intézkedései vetnek véget. A közegészségügyi probléma azután a földi életet fenyegető, apokaliptikus veszedelemmé nő, amikor a világűrből érkező, alakváltó megszállók felfedik valódi arcukat.

A fordulatos történetben az önismétlésre hajlamos rémmesegyáros saját művei mellett idegen forrásból is szép számmal találni idézetet. Az Állj mellém!-Gonosz-Ragyogás-Végítélet-történetváz Carpenter Dologjából, Ferrara katonai támaszponton játszódó Testrablók-változatából és a Nyolcadik utas a halálból kölcsönzött elemekkel egészül ki. Az összetartó férfitársaságban a meleg-pánikot zavarosan megjelenítő erősen fallikus, nyálkás ivadékok pedig mintha Cronenberg szexuális iszony szülte szörnyetegei volnának. Még az Apokalipszis most háborúskodásba belebolondult Kurtz ezredese is beköszön, de rá már tényleg alig jut idő. Több mint két óra is kevésnek bizonyul a cselekményszálak között vadul ugrándozó és közben műfajt is többször váltó filmnek témái kibontásához. Az epizódszerűen építkező forgatókönyv a Stephen King nagyregényeinek megfilmesítésénél már bevált rövid tévésorozat formájában valószínűleg jobban érvényesülne.

Az idegenek invázióját egészen más felfogásban, a hit kalandjaként elmesélő Jelekéhez meglepően hasonló, optimista befejezésben külső segítséggel végül sikerül elhárítani a veszélyt. Ott a Mindenhatótól érkezik a támogatás, az Álomcsapdában egy szellemi sérült fiúcska bőrébe bújt rivális űrlény a megmentő. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyunk egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2348