KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Testek csábítása

Fáber András

 

Az irodalomban Lukianosztól Sartre-ig, a filmművészetben Luis Buñueltól Makk Károlyig terjed azoknak a névsora, akiket műre ihletett „a világ legősibb mestersége”, vagyis a prostitúció. Ki erkölcsi, ki emberi, ki üzleti oldalát tartja kiemelendőnek, s kanyarít a probléma köré felfogásától és vérmérsékletétől függően könnyfakasztó tragédiát vagy sikamlós komédiát. Konszolidált korunk, úgy látszik, nem kedvez a művészetben sem a szélsőségeknek, így aztán Robert van Ackeren új filmje, melynek érdemeként említhetjük, hogy mentes mindennemű ízléstelenségtől, valahol középen egyensúlyoz édes és keserű, vidám és szomorú, mókás és megrendítő között.

Hősnője amolyan félig önjelölt, félig kiszemelt robotosa az említett mesterség egy speciális válfajának: bájaira főként a szado-mazochisztikus erotika rabjai vevők. Társa, szerelme – rokonszenves küllemű fiatalember, akivel véletlenül köt ismeretséget – férfiúi erejét bocsátja áruba, jobbára parlagon hagyott vagy megcsalt asszonyoknak. A párocska között cseppet sem frivol érzelmi bonyodalom támad: az ifjú féltékennyé válik barátnője „specialitására” (melynek gyakorlása közben egy ízben meg is lesi, a nézővel együtt szemtanújává válva Krafft-Ebing Psychopathia sexualis című avulhatatlan forrásmunkája alapján egy újabb esettanulmánynak), a lány pedig véletlenül tudomást szerez szerelme homoerotikus vonzalmáról közös barátjuk, egy javakorabeli galéria-tulajdonos iránt. Mindeme – olykor erőszakoknak ható – konfliktusok vezetnek a film eredeti címében említett flambírozáshoz. Aggodalomra semmi ok: az alkotók a végkifejletben sem szegik meg az „aurea mediocritas” önként vállalt horatiusi szabályát. A főszereplőnőnek – a fizikai és érzelmi „megperzselődésen” kívül – nem esik komolyabb baja. A nézőnek sem, akit ez a közép-műfajú, közepes tehetséggel és invencióval elkészített film nem állít nagyobb intellektuális, érzelmi vagy esztétikai erőfeszítés elé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5336