KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hóhér testvére

Zoltán Katalin

 

Végre egy film, ami nem akar mást, csak mesélni, kulturáltan, izgalmasan.

A XVI. századi német parasztfelkelések idején játszódó történet középpontjában egy tudatlan, egyszerű parasztfiú áll, aki egyéni bosszúvágytól hajtva tökéletesen megtanul vívni-lovagolni. Ő a hóhér öccse, aki Mesebeli Jánosként lemossa a családján és a jobbágyokon esett gyalázatot, legyőzi a népsanyargató fiatal földesurat.

Eddig a történet a középkori népkönyvek érzelmes, lázongó hangjára emlékeztet. Ám a készülő parasztfelkelés alkalmat ad arra, hogy az anarchikus lázadóból az osztálya ügyéért áldozni tudó férfi váljék. A fiú fejlődését parasztvezér-nevelője irányítja, aki tudatos forradalmárt akar belőle faragni. Ezért aztán kemény leckét kap hősünk – és az ifjabb nézősereg – az írás-olvasás, tanulás politikai-társadalmi fontosságáról. Ez a didaxis zavaró ugyan, de nem annyira, hogy megfossza a mesét hitelétől és legfőbb erényétől: a feszes ritmustól.

A film vállalja a történet naivitását, ezért nem esik az „ifjúsági film műfajának” csapdáiba. Az olcsó látványosság, harsány hatások és az erőszak öncélú, naturalisztikus ábrázolása végig idegen marad tőle. Didaktizmusáért pedig kárpótol a szokatlanul találó és hiteles jellemábrázolás. S különösen a megható kamasz fiú alakja, a mesterien fényképezett hegyi tájak és a mesé előrelendítő, feszültségkeltő zene.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7136