KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Érdeklődéssel olvastam...

Körmöczi Lászlóné

Érdeklődéssel olvastam a Filmvilág 1980. augusztusi számában Bajor Nagy Ernő riportját a mozikról, a moziba járási szokásokról. Nagyon megfogott egy részlet, amelyben a riporter és alanya arról beszélgetnek, hogy a mai színészek nem olyan szépek, mint a hajdaniak.

Ezen már én is sokat gondolkodtam, főleg a külföldi filmek kapcsán, ahol a változás még feltűnőbb: ők Clark Gable-től jutottak el Gene Hackmanig, Sylvester Stallonéig. A jelenségre bizonyára több magyarázat is kínálkozik. A legfőbb oknak én azt tartom, hogy ma már a filmekben a filmhősök nem emberfeletti emberek, hanem egyek velünk, arcok a tömegből. Ezért nem is olyan szépek, mint akik a sminkmester műhelyéből jönnek. Sylvester Stallone a példája annak, hogy ma már a veszteseket, a keményen elkalapáltakat is szívébe zárja a mozilátogató közönség. S végül: a mai néző feltétlenül nagyobb intellektuális igénnyel ül be a moziba, mint korábban. Nos, ez is megkívánja, hogy a szép babaarcok helyett kifejezőbb, érdekesebb arcú színészek játsszák a szerepeket. Magyarországon sincs ez másként, gondoljunk például Haumann Péter gyorsan felszárnyaló karrierjére.

Lehet, hogy Bajor Nagy Ernő riportalanya visszasírja a régi szép időkkel együtt a szép színészek korszakát is, én azonban úgy vélem, mai keményebb és gyorsabb tempójú valóságunkat jobban kifejezik a keményebb és érdekesebb arcok, ha talán nem is oly tökéletesek.

 

Körmöczi Lászlóné

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7714