KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemtől szemben

Barna György

Michael Mann filmje a német klasszika kísérlete az antik hősök újrafeltámasztására egy, a Született gyilkosok utáni korszakban. Klasszikus gengszter-rendőr párviadal, nosztalgia a kétpólusú westernvilág után, amikor az amerikai társadalomnak még volt egy seriff-küldöttje a Gonosszal szemben.

Az egykor gengsztersztárként befutott Al Pacino seriff-figurája késői rendőrtípus. Bár a társadalom jelölte ki a feladatra, nem a közmegegyezéses rend iránti szenvedélye hajtja a bűnözővel, Neil McCauley-vel (Robert DeNiro) való leszámolásra. Az üldöző élete is a bűnözőtörvényen alapul: „annak, aki balhékból akar megélni, semmi olyan nem lehet az életében, amit ne tudna hátrahagyni, ha a kopók feltűnnek a sarkon” (McCauley). Kettejük párbaja magánjellegű, a helyszín, az emberek egyként díszletei, ugyanakkor tétjei az akadályversenynek, melynek csak túlélője lesz, győztese nem. A tét a visszatérés lehetősége a (lét)harcmezőről a civilizációba. A feltartóztathatatlanul szétcsúszó zsaru-feleség viszony és a nagy balhé utáni lelépéshez menyasszonyra lelt gengszter melodramatikus epizódja egészítik ki a bűnözés és bűnüldözés látványos akciójeleneteit.

A hőskori amerikai érvényesülési játszma zárójelenete az egyenlő esély, egyenlőtlen morál párviadala. A Sebhelyesarcú Al Pacino játszotta gengszterének az a végzete, hogy egyik társát lepuffantva gyerekek halálát akadályozza meg. Bukása törvényszerű, mert nem tökéletes killer, az alvilág leszámol vele. McCauley-nak is azért kell meghalnia, mert az általa vallott és idézett eszménynek nem tudott eleget tenni, „szociális érzékenysége” következtében lekési a szabadulás repülőjét, üldözője karjaiban hal meg. A mítosszal a Pulp Fiction számolt le. A célját el nem érő gengszter örökébe az elpusztíthatatlan, mert cél nélküli gyilkos lép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=241