KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pola X

Gervai András

 

Az amerikai Hermann Melville – akit sok kollégájához hasonlóan csak az utókor értékelt kellőképpen – kitűnő író volt: az elsők között szólt ember és társadalom viszonyának kérdéseiről, az egyén elidegenedéséről, s főleg az emberi psziché kettősségéről. Nálunk leginkább csak Moby Dick című tengeri kalandregényét, az ember és természet közötti küzdelem filozófikus allegóriáját ismerik. Leos Caraxé, az új francia film emblematikus alakjáé a kétes dicsőség, hogy felfedezte az amerikai író másfél évszázaddal ezelőtt született utolsó regényét, a széteső szerkezetű, nehézkes Pierre vagy a kétértelműséget. A nyolc éve, a Pont-Neuf szerelmesei bemutatása óta hallgatásba burkolózó, s most új filmmel jelentkező rendező a Pola X-ben ismét bebizonyítja: vonzódik a rejtélyes, misztikus történetekhez, az ekszcentrikus figurákhoz, a túlfokozott stilizációhoz, a szélsőséges, teátrális helyzetekhez. A vadromantikához. Melville művét szabadon kezelve egy mind nehezebben követhető, mindjobban összekuszálódó, zavaros mesét ad elő. Főhőse az anyjával jólétben, gondtalanul és láthatóan boldogan élő Pierre, aki második regényén dolgozik, s arra készül, hogy hamarosan elvegye szerelmét. Egy váratlan találkozás azonban fenekestül felforgatja életét: egy ismeretlen, zilált külsejű, akcentussal beszélő lány azt állítja magáról, hogy a féltestvére, ő is a korábban a Balkánon diplomatáskodott apától származik. Innentől Pierre egyre valószerűtlenebb helyzetekbe kerül, egyre különösebb dolgok esnek meg vele és körülötte. Életformát vált, s ezzel mintha személyiséget, identitást is cserélne. A normandiai kastélyból lepusztult külvárosi szállodába, kafkai hangulatú üzemcsarnokba, s a nagyváros barátságtalan, hideg, rideg közegébe kerül. Carax a romantikus, giccses, szürreális motívumok, fordulatok egész sorát vonultatja fel. Van itt minden: a nagy mű megírásával viaskodó, zseni-allűrökkel megáldott-megvert író, vérfertőző testvérszerelem, gyerekhalál, autóbaleset, megcsalt, megalázott szerető. Az egészből csak éppen a kompozíció átgondoltsága, többértelműsége, a gondolat ereje, a költészet sugárzása hiányzik. Míg Carax előző opusa megosztotta a szakmát és a közönséget is, a Pola X idegesítő kuszaságával, teatralitásával és szelíd unalmával egyértelmű – megérdemelten negatív – fogadtatásra számíthat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2939