KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha eljön Joe Black

Hatvani Tamás

 

Ugye rémlik még az Angyalok városának meséje? Ez volt az a film, melyben egy földöntúli lény, nevezetesen angyal enged a földi élet kínálta csábításoknak, minekután beleszeret egy halandó nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Filmünk „hőse” úgyszintén földöntúli, éppenséggel maga a Halál, ki csillapítván a földi lét iránti olthatatlan kíváncsiságát, „bradpitt” fazonú porhüvelyt ölt magára, majd beleszeret egy nőszemélybe, ki történetesen kórházi orvos. Nos, a Meet Joe Black ezek után másról nem képes szólni, csakis arról, hogy miként kell ugyanabból a kiindulópontból egy sokkal rosszabb és hosszabb filmet csinálni.

Az elragadóra sikeredett Kaszás kalauzra lel az orvosnak tanult lány édesapjának személyében. A meglett férfiú menő üzletember, sajnos 65 évesen elszállítandó, viszont mázlija van, mert Anthony Hopkins alakítja. Kettejük között sajátos alku költetik: a világi némi haladékot nyer, míg az alvilági a felszínnel való nem felszínes ismerkedést remélheti; Halálból átmenetileg üzlettárs lesz, barát, ki viccesen mond okosakat, Fekete Jóskának hívják, és rajong a mogyoróvajért. Ezek után már tényleg csak a szerelem hiányozhat, ámde nem. Van rá 180 perc.

Szerelem és Halál örök problematikáját kellene itt újfent, korszerűen feszegetni, ám ebből a törekvésből semmi nem valósul meg. Brad Pitt óta amúgy is mindenki tudja, hogy a Halál nem utazik egyedül, a többi meg merő unalom, utazás egy anakronisztikus hollywoodi időbe - vágányzárral. Legjobb esetben ez egy Anthony Hopkins-film, melyből kiderül, hogy Anthony Hopkins igen jó színész. Brad Pitt sokadik imidzsváltás-próbája bénára sikeredett, a rendező Martin Brest pedig jobban tenné, ha újra vidám csávófilmeket készítene, ahhoz ugyanis értett. Ha viszont Fekete Jóska randevúra hív, azonnal mondj nemet!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3970