KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dinasztiák harca

Nagy Gergely

 

„Ki, mire számít?” – címmel, hiányos idegennyelv-ismeretünkre építő, szórakoztató játékot űznek velünk a forgalmazók, mikor az eredeti filmcímek helyett újakat találnak ki. Nagyvárosi gengsztersztorira, de minimum a Godzilla Comics folytatására vártam, s történelmi tablót kaptam, amelyből azonban csak annyi derült ki, hogy Marco Polo előtt a festői Kínában ferdeszemű katonák ölték egymást a sivatagban, homályosan körvonalazott célokért, s közben felbecsülhetetlen értékű papirusztekercsek maradtak az utókorra. A história ürügy a film rendezője, Than Mór japán reinkarnációja számára, hogy szörnyű vérengzést rendezzen. Nekem ez kevés, én a Tenkes kapitányán nőttem fel, kerestem hát a dramaturgiai mozgatórugókat. Ott nyikorogtak valahol hátul, s néha átbökték a filmvászon nett huzatát, hogy hátbaszúrjanak valakit. Értem én, hogy a sivatagban mindenki porszem, életben maradni nem piskóta, de hogy a főhőst a nyelvtanulás vágya űzi homok-, és hullahegyeken át, az még a Tenkes-sajtnál is emészthetetlenebb. A film első perce gyönyörű tájképek sorozata. És van a filmben egy széparcú lány is – kár, hogy csak rövid ideig. Mert ez a kettő veri az egész kínai ál-történelmet. És mint a főhős, aki kiábrándulván az emberekből egy halastó mellett lel megnyugvást, keresek gyorsan egy akváriumot. A halak nem hazudnak...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4269