KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Főúr, tűnés!

Domonkos László

 

No lám: elég csak átkukkantani a szomszédba, s máris láthatjuk, másutt is mennyire dívik az „ügyeskedés”. Például vannak, akik fizetőpincérnek adják ki magukat a legkülönbözőbb prágai éttermekben, s így jutnak bőséges mellékeshez, miként Smoljak filmjének hőse. A Főúr, tűnés! pénzéhes és szoknyapecér Dalibor Vranáját könnyű rokonszenvünkbe fogadni: aranyos csirkefogó. Afféle szelíd fejcsóválással nézhetjük kalandjait. Persze, segítségére van a könnyed, szellemes, s főképp klasszikus vígjáték-receptek minden anyagát-fogását fölvonultató rendezés. Talán csak a habostorta-dobálás hiányzik.

Irigylésre méltóan jó szórakozást nyújtó, biztos kézzel formált vígjátékot látunk tehát; az álfőpincérekhez hasonló ügyeskedőkért bizonyára nem kell a szomszédba mennünk, ám élvezetes komédiáért, félő hogy igen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7131