KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félek

Harmat György

 

Filmek tömege győzött meg minket arról, hogy terrorakciókban és politikai gyilkosságokban bűntársak a titkosszolgálat vezetői és a bűnözök.

Az újabb Damiani-film témája és következtetése unásig ismert tehát, a kérdés egy lehet: elég fordulatosan bonyolódik-e a történet? A ritmus elbírna némi gyorsítást, de még a végjáték is, amelyben percenként változik jó és rossz győzelmének esélye, a film azért leköti érdeklődésünkét. Hogy a figurák nem teljesen egysíkúak. nagyban köszönhető a színészeknek, különösen a bergmani érzékenységet más környezetben is őrző Erland Josephsonnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7800