KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hármasfogat

Békés Pál

Az élet édes álom hármacskán. Különösen, ha a (fanyar) komédiai hármas – két fiú, egy lány – egy kollégiumi szobába zárva vívja a nemek örök harcát egy árnyalatnyi csavarással, némileg a Szentivánéji álom sóvárgás diktálta körfogócskáját idézve. De hogy ne beszéljek rébuszokban: Alex (lány) kívánja Edet (fiú, látens homoszexuális), aki kívánja Stewardot (kan, kéjfűtött hetero), aki kívánja Alexet. A kör bezárult. Miután fölfedezik egymás hajlandóságait, fogadalmat tesznek, hogy szexuális értelemben tabuk lesznek egymás számára, s ettől kezdve persze gondolni sem tudnak másra. A három kielégítetlen vágy szenvedő alanyai végeérhetetlen hancúrozásban igyekszenek oldani oldhatatlan társas magányukat, és annak rendje és módja szerint sorra megszegik a szent fogadalmat: hetero-, homo- és bi-felállásban, egyecskén, kettecskén, hármacskán – ahogy éppen jön.

Happy end nincs? De van! Felnőnek és eltávolodnak egymástól. Nem egészen értik, hogyan is jelenthettek egymásnak annyit annak idején. Életünk néhány melankolikus hangvételű lírai közhely: ami megoldható, azt mi oldjuk meg, ami nem, azt az idő.

Ami a Hármasfogat hangütését illeti: talpig PC. (Mint azt minden magára valamit is adó entellektüel tudja – „Vigyázó szemetek New Yorkra vessétek!” – a PC nem Personal Computer, hanem Politically Correct, és csak javíthatatlan machók, hímsoviniszta disznók és konzervatív kankujonok számára Picit Ciki.) A Hármasfogat a homoszexualitás, a nemi identitás keresésének megítélésében liberálisan, emelkedetten és pártatlanul liberális, emelkedett és pártatlan. Talán csak annyi vethető a szemére, hogy a hármas egyik tagja nem néger (bocs), fekete (bocs), színes bőrű (bocs), afro-amerikai (na végre), és ezzel a csellel a film kikerülte a szexuális identitás rasszkérdésekkel elegy multikulturális vetületének vizsgálatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=799