KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Perlasca

Ágfalvi Attila

 

Giorgo Perlasca olasz marhakereskedőt 1944-ben Budapesten érte a nyilas hatalomátvétel. Noha annak idején a spanyol polgárháborúban a kommunisták ellen harcolt, náciellenes érzelmei miatt álnéven bujkálni kényszerült, menekülési kísérletei pedig drámai körülmények között sorra meghiúsultak, pedig vesztegetéssel, hamis útlevél vásárlásával és magas rangú pártfogók segítségével egyaránt megpróbálkozott. Aztán egy döbbenetes fordulattal és igazi talpraesett talján pimaszsággal üldözöttből zsidómentő spanyol diplomatává bűvészkedte át magát: bujdosásai során szembesülve a nyilas terror leírhatatlan és felfoghatatlan aljasságával, egy kétes eredetű, ámde magától Franco tábornoktól származó, nevére szóló iratot lobogtatva egyszerűen betört a háborús védettséget élvező spanyol nagykövetségre, diplomatává nyilvánította magát, és az igazi spanyol nagykövet távozása után annak szerepét átvéve színjátszástól, megvesztegetéstől, pofátlan hazudozástól és az állandó életveszélytől egyaránt vissza nem riadva (ráadásul a számára addigra már a spanyolok által biztosított egérutat, a svájci vízumot is elutasítva) zsidómentő magánakciókba kezdett. Közel ötezer ember köszönhette neki megmenekülését, mire a szovjet csapatok kifüstölték a nemzetvezető testvér utolsó gyilkosait is a fővárosból.

Ezt a valóban elképesztő történetet az olasz-magyar koprodukcióban készített film egyfajta jól ismert konzervatív, mutogatós-magyarázós, mindent a hiteltelenségig túldramatizáló filmnyelven mutatja be, míg a színészek a tőlük nyilván elvárt színpadiassággal, de egyes részletekben még így is átélhetően és megrendítően adják elő. A néző viszont csak a képzeletére hagyatkozhat, ha megpróbálja megérteni, hogyan és miféle indíttatásra tudhatta éppen ez a saját bevallása szerint is hétköznapi, az eseményekbe fatális véletlenek folytán belesodródó férfi a szinte már szürreálisan abszurd mértékű embertelenség közepette végbevinni mindazt, amire sajnos olyan kevesen voltak képesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1609