KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem pasztellben

Vida János

 

Konfliktusok egész sora rejtőzik ebben a – képileg igen szép – filmben, csakhogy egyik sem bontakozik ki. Tulajdonképpen nem vígjátékot látunk, hanem érzelmes történetet arról, hogyan talál egymásra egy – a spanyol polgárháborúban harcolt – lengyel fiatalember, Marek, és egy cseh származású, de többnyire külföldön élő zsidó leány, Ida, a csehszlovákiai német megszállás idején. Hogyan bontakozik ki szerelmük, hogyan szakítják el őket egymástól, és milyen különös körülmények között találkoznak ismét a háború után. Mégis van a filmnek egy megindokolatlanul maradó vígjátéki felhangja. Nem a vidám, humoros jelenetek miatt – hiszen ezek csak még erőteljesebben érzékeltethetnék a bekövetkező dráma súlyosságát –, hanem azért, mert a főhősök egy komédia szereplőihez illő könnyedséggel viselik el a rájuk zúduló csapásokat, üldözöttségük emlékét úgy hordozzák csak magukkal, mint egy díszzsebkendőt. Az utolsó képkockáig is hiába várjuk Ida mindvégig talányos viselkedésének a magyarázatát. Maréknek pedig – aki semmilyen áldozattól sem riadt vissza, hogy szerelmével maradhasson, illetve viszontláthassa – meglepően kevéssé háborog a lelke, midőn megtudja, hogy a kényszerű elválásuk előtti éjszakán tőle fogant kisfiú az ő számára immár idegen családban él. Az alkotók nyilván ízléstelennek találták volna, ha tényleg tréfára veszik a háború okozta sebeket, s ebben igazuk van. Arra azonban nem futotta erejükből, hogy ne említsék, hanem ábrázolják is a fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5983