KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Husszein vére

Kulcsár Mária

 

Hófehér ló, jövőbe látó próféta, tiszta vizű forrás, felmálházott tevék, színesre festett arcú, szomorú menyasszony, saját hátukat véresre korbácsoló gyászolók rémisztő tömege; az európai néző szinte helyeslő bólintással veszi leltárba a keleti mondák közismert elemeit, ezt várta a messzi Pakisztánból érkező filmtől. A Husszein vére című film rendezője azonban túljár az eszünkön: okos, tisztességes mondanivalójának igájába hajtja a mesét. A szegények és elnyomottak védelmezője, a legendákból ismert Husszein feltámadó, új harcba indul. Ellenségei: zsarnokok és népnyúzók, zsoldosok és gyilkosok a régiek. A nagyhatalmak ravasz taktikáinak kiismerhetetlen szövevénye s a nagypolitikai szolgálatba állított, huszadik századi technikai eszközök azonban reménytelenül egyenlőtlenné teszik a küzdelmet. Az életét és vérét áldozó forradalmár nem veszi észre, sosem tudja meg, hogy sorsáról higgadt telefonbeszélgetések döntenek. A néző láthatja mindezt, tehetetlen részvéttel követve a magányos népi hős harcának lehetetlenné válását. A rendező ügyesen és hatásosan ötvözi az évezredes mondavilágot a napi politika aktuális eseményeivel. A mesék tiszta színeit, egyszerű szerkezetét, jól ismert figuráit használja fel, hogy elandalítsa a nézőt, majd aztán egy URH-rádió, egy gépfegyveres katonákat szállító dzsip vagy épp a tévéhíradókból ismerős párbeszéd segítségével figyelmeztet: mégsem mese, amit látunk, ne várjuk a mindent jóra fordító csodát.

Pakisztán filmművészete eddig ismeretlen volt számunkra, a lexikonokban is csak nehezen megjegyezhető nevekkel tűzlelt, néhány soros összefoglalást olvashatunk róla. Jó, hogy eljutott hozzánk ez az alkotás, mely figyelmünkre méltó képet nyújt a távoli ország ellentmondásos hétköznapjairól, politikájáról és ráadásul még jó film is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6760