KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Művészfilm-centrum Szombathelyen
• (X) : Montázsfüzetek
• N. N.: Donald Siegel (1912–1991)

• Bikácsy Gergely: Álarcok irgalma Német megszállás francia kamerával
• Pályi András: A gyerekek szebben halnak meg Korczak
• Dániel Ferenc: A földgolyó-bábszínház Álmok
• Zalán Vince: Franciaország, Rivette, 1970 Out 1 – Noli me tangere
• Simándi Júlia: Oscar-díjas diploma Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
• Zsugán István: A Fidesz a filmklubban is született A moziról beszél: Dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő
• Ardai Zoltán: Túl a királynőkön Madonnával az ágyban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Tűzmadár akció
• Koltai Ágnes: Lánglovagok
• Fáber András: Gyertek el a Mennyországba!
• Sneé Péter: Törvényre törve
• Zsenits Györgyi: Spionfióka
• Gáti Péter: Renegátok
• Tamás Amaryllis: Egy ágyban az ellenséggel

• Zalán Vince: A sárgazselés torta A Cahiers du Cinéma jubileumára
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Zanussi-mértan Pörös Géza: Illuminációk
• Zalán Vince: Nyelvbe bújtatott radikalizmus Szirtes András kötetéről
HÁTTÉR
• Turcsányi Sándor: Oidipusz találkozik a Keresztapával Franco Citti jelenései

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Johohoho

Ardai Zoltán

 

Célzatosan érzelmes mű ez egy törött karú kisfiú és egy ki tudja meddig ágyhoz kötött férfi kórházi barátságáról. Ez a barátság a közös fantáziálgatás jegyében szerveződik, olyan lelki tartáshoz segítve kettejüket, amely által dacolhatnak a kórtermi élet – és a beszüremlő kinti mindennapok – sivárságával. Két betegtársuk különösen undoknak mutatkozik; egyikük korlátolt módon kedélyes, nagydarab harlekin, a másik esetlen, szervilis és gyáva vénember. A történet inkább a felnőttekhez szól, mint a gyerekekhez (akiknél azért láthatóan pályázik némi sikerre). Inkább a nagyokat inti arra, milyen könnyű és hétköznapi, szinte észrevétlen dolog bizonyos fajta rémpofákká válniuk, ha feledik, hogy a meséknek milyen nagy fontossága van az emberi életben. Ez a filmes tanóra hellyel-közzel még szellemes is; egy szabadon kezelt kalózhistória elevenedik meg betéttörténetként a szemünk előtt, játékosan fejreállítgatva, mégis őrizve a kalandromantika étoszát. A rendező azonban annyira fellelkesül igazától, hogy idővel elveti a sulykot. Például egy szeretetroham alkalmával a mesélgető férfi és a kisgyerek kis híja, hogy nem forrnak össze heves csókban. S a befejező extatikus premier planról is elmondható: ehhez nem elég teherbíró a nevelő jellegű sztori, illetve a benne rejlő, szerény igényű gondolati szerkezet. Így hát ez a kicsit merész film kicsit nevetséges is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6838