KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Haláli fegyver

Sneé Péter

Tréfás, torzító utánzatot – miként a paródia meghatározása követelné – csupán teljes és ép dolgokról készíthetünk, melyek eléggé tartalmasak ahhoz, hogy legyen mit kifordítanunk belőlük. Az önmagukban fogyatékos, és lényegük szerint hiányos teremtményei ezen világnak inkább szánalmat keltenek, semmint jó mulatságot ígérjenek. Hálás kifigurázni az üresfejű pöffeszkedőt például, hiszen az többet mutatna magáról, mint ami valójában, leleplezése felszabadító hatású tehát, de mit álcázunk le az ostobaságával hivalkodó esetében?

Karikírozni a thrillert mint szerencsétlen műfajt persze kegyes jó szándékra vall: megmutatnánk, mennyire panelekből épült az egész, s közelebbről szemügyre véve milyen groteszkek egyes elemei, lett légyenek bármelyik elhíresült iskoladarabjukból kiemeltek is az Elemi ösztöntől a Tini nindzsa teknőcökön át a bárányok hallgatásáig, egyetlen bibéje e törekvésnek az, hogy merőben fölösleges. Aki hisz a tűzharcban lekaszabolt gengszterek kádáverhegye fölött nyugodtan átlépő zsaru rezzenéstelen, hideg tekintetének, az ettől sem lesz okosabb, legföljebb bosszankodik majd, amikor az ígéretes tócsáról kiderül, hogy nem felszakadt erekből, hanem mindössze egy szétlőtt ketchuposüvegből csöpög alá. Aki pedig agyának leradírozása végett bámulja a mozivásznat, annak úgyis mindegy, egyedül az a fontos néki, hogy mozogjon a kép, és végre ne azon kelljen gondolkodnia kényszeresen, másnap milyen munkát talál.

Mindketten szaporán, nagy kortyokban nyelik a közhelyekből pancsolt koktélt, és csak kevéssé elemeznék, melyik ízkomponens honnét való. Különösebben nem is volna mit analizálniuk, hiszen a pultnál beérték közönséges csereberével: az édes helyébe keserűt, a savanyúéba sósat löttyintettek, az eredmény gyanúsan emlékeztet az eredetire – blődli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1104