KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alien 4

Kömlődi Ferenc

 

Hollywoodban divatosak a francia rendezők: a celluloid-Mekkában Luc Besson után a különös tehetségű Jean-Pierre Jeunet is szerencsét próbált. Sikerrel, merthogy az Alien 4 elkerülte a Csendes-óceán partjára tévedt európaiak készítette szuperprodukciók szokásos hibáit: nem amerikaibb az amerikaiaknál, de nem is intellektuális mázzal leöntött hibrid. Sőt, visszaköszönnek a Delicatessenben és az Elveszett gyerekek városában megszokott üdítő meseelemek, az álomszerű szín- és képvilág.

Jeunet saját erdejében dolgozott, merthogy hírnevét a tudományos-fantasztikumnak köszönheti. Ha még van egyáltalán értelme ilyesmiről beszélni.

Ripleyt leklónozták, kétszáz évvel halála után kel életre. Ő az új szörny anyja – a gonosz hadsereg ez utóbbiak gyártásába kezdett. Megszoktuk őket – az alienek helyesek, félelmet már nemigen váltanak ki. Mi több: érző lények, sötét összeesküvések kiszolgáltatott eszközei.

Na és a klónozás? Az régóta létezik, feltételezhetően előbb-utóbb emberklónok is világot látnak majd. Az android se riogat többé, pláne ha Winona Ryder küllemébe bújtatták – ő csodaszép, mint mindig, színészi teljesítményére nem lehet panasz. Úgy tákolták össze? Agyában különböző programok futnak? Az se újság: mindannyian a cyborg-lét felé tartunk. A fantasztikum nem itt keresendő.

Összeesküvés-elméletek, klónozás, robotizáció – a kilencvenes évek legdivatosabb és legaktuálisabb témái. A mutánsokról szólni tabu, csakhogy sejtjük, bizonyos katonai telepeken ilyeneket is legyártottak már. Az X-aktákat ismerjük, unjuk is eléggé. Ripley és társai más világokat járnak, s ahogy a magasból rácsodálkoznak a szépséges Földre, az Méliès öröksége. Jeunet még Hollywoodban is megőrzött valamit a filmművészet naiv gyerekkorából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3616