KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A család szégyenei

Tamás Amaryllis

 

Húsz évvel a Kennedy-gyilkosság után, 1983-ban, a Hálaadás Napján egy tizenéves gyereklány (Jackie) emlékei eképpen hangzanak fel a film nyitóképsora alatt: „Sosem felejtem el azt a napot. Martyval 14 évesek lettünk. Egy 'március idusa' bulira mentünk. Én Jackie Onassisnak öltöztem. Rózsaszín kosztümben és kalapban voltam, amit egy kicsit összevéreztem, ketchuppal persze, és még egy kis makarónit is raktam rá, mintha agytekervények lennének...”

Bizarr, tekintélyromboló, többrétegű film. Egyszerre történelmi „kalandregény” – a szövegek a legjobb Albee-, Miller-, Kerouac-, Updike-, Roth-hagyományt folytatják – és politikai pikareszk. Mark Waters tragikomédiája kilóg a megszokott keretek közül. A képtelenségek filmje, kíméletlen empátiával, igényesen szól az amerikai sors és történelem, a magánéletre rázuhanó politika feldolgozhatatlan traumájáról, a civilizáció csődjéről, ahol a kétezredik év küszöbén Godotra már nem vár senki.

Ez a gerilla stílusban tálalt, üdítően anarchista film érzéki, keserű áldozati ostyaként kínálja magát. Szellemes, gúnyoros paródiáját adja a történelem obszcenitásának, leszámol a fényesre glancolt „elveszett nemzedék”-imázzsal éppúgy, mint Jackie Kennedy mítikus figurájával. A Kennedy-klánnal kapcsolatos „amerikai álom” infantilis káprázatát úgy rombolja szét egy filmidőnyi hossz alatt, ahogy a legprofibb pszichológiai rehabilitációs program sem lenne képes. Mark Waters végig feszültségben és izgalomban tartja nézőjét, azt, aki vállalkozik a „filmes halálugrásra”, a bungee jumping-ra. Ez a legendás, mára divatba jött „sport” valamikor férfiavatási rítus volt: nagy magasságból kiugrani, bokára hurkolt ruganyos kötéllel, hogy egy időre az ugró megtapasztalhassa a súlytalanság szédületét... Hogy semmi sem játék. Hogy minden az. Hogy „ártatlanság kora” – nincsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3750