KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás

Zsenits Györgyi

 

Az amerikai filmek „rongyosbáljába” nem lehet pusztán egy paródia a belépő. Itt aztán mindent be kell – és be is lehet – vetni, amit látni lehetett az elmúlt húsz-harminc évben az Újvilág túlcsorduló szélesvásznain. A végeredmény pedig még így sem lehet egyéb, mint egy kicentizett hatású, „igazi amerikai” film. Egy szedett-vedett szerkezetű vígjáték, kasszasikerrel kecsegtető paródia, amely filmművészet felől nézve már önmagában is a „gyanús” kategóriába sorolandó. De micsoda vígjáték! Bár a film alapötletét a Top Gun idillikus repülő-világának gúnyrajza adja, egyúttal egy végtelenül pimasz filmtörténetet is láthatunk: a régi „nagy durranások”, hangos amerikai filmsikerek egy-egy kockáját, jelenetét, vagy éppenséggel csak egy-egy apró tárgyi utalást – s mindezt természetesen a humor legkülönbözőbb rétegeiben meghempergetve. A szerzők kaján vigyorral idéznek egymás mellé olyan filmeket, mint a Diploma előtt, a Szelíd motorosok, a Superman vagy a Farkasokkal táncoló. Ennyi komolytalan zagyvaság láttán a néző mégis kénytelen nevetni. Szinte minden másodpercre jut egy jobb-rosszabb poén, s mindeközben az US Navy szuperbombázói rendeznek pazar tűzijátékot a vásznon. Mert az alaptörténet mégiscsak a szorongó főpilóta hajmeresztő kalandjainak paródiája.

Persze könnyen röhögcsélek. Talán nekem is pszichés zavaraim támadnának, ha valamely dicső ősöm kipreparált szeme révedne rám egy aranyszelencéből. Az ilyen morbid ereklyékkel csínján kell bánni, máskülönben üldözni kezdenek bennünket. Legalább olyan szemrehányó tekintettel, mint amilyennel a kifigurázott rendezők nézik majd ezt a vígjátékot...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4247