KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Emlékek, emlékek

Tamás Amaryllis

 

Ez a francia film nem kordokumentum, nem frenetikus élmény, bár szándéka szerint lehetne mindkettő – „csak lenni akar”. Látszólag ugyan a hatvanas évek Párizsának diákkörnyezete a háttér, Algériát is megemlítik néhányszor, mégsem ismerem fel sem a kort, sem az emlékeket, amelyekhez kapcsolódik.

A történet csak ürügy arra, hogy megszólalhasson a hatvanas évek tánczenéje. A frappáns pillanatokat szerző miniatűr jellemportrék a színészek állandó készenlétét és elegáns játszókedvét példázzák: Pierre Loup-Rajot ösztönös, vad, egyéni humorú szerelmes gimnazistája, a titokzatos nőiességű Gabrielle Lazure, mint kamaszálmok megelevenedett, különleges szépségű tanárnője, Philippe Noiret „rondatanárúrszerű” igazgatója, Annie Girardot „örök emberi értékeket” hordozó zöldségkereskedője.

Igaz, hogy a műfaji hovatartozás önmagában még nem értékmérő, a filmet mégis azoknak ajánlhatom csak jó szívvel (s ezzel nem az arisztokratikusan fanyalgók táborát kívánom szaporítani), akik kedvelik a szórakoztatás-siker áramkörét rövidrezáró, Házibuli-kaptafán készült, sztárgárdával kiállított mozit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5568