KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cseresznyefák

Lajta Gábor

 

Ivan Andonov sokszínű alakja a bolgár filmművészetnek. Sikeres színész (a magyar közönség Gaál István Magasiskolájának főszerepében láthatta), rajzfilm-, majd játékfilmrendező. Most bemutatott munkája az alkotó változatos pályája ellenére nem vall kísérletező kedvre, mégis jelentős formai értékeket mutat. Képeinek természetes, de tömör színessége, kompozícióinak betöltöttsége, egyenletes, zökkenőmentes tempója szokatlan frissességet kölcsönöz a filmnek. Ehhez járul még egy látszólagos apróság is: a manapság ritka „keskeny vászon” kevésbé enged fölösleges elmélázásokat, panorámás unalmakat.

Tartalmilag szintén gazdagabb a film, mint azt a témát fölvázolva hinnénk. Igaz, a vállán puskával mászkáló volt partizán – aki egyszemélyben brigádvezető, mezőőr és pártfunkcionárius – küzdelme a falubeli kis csalások és megalkuvások ellen, túlságosan didaktikus történetnek látszik. Mégis, úgy érzem, hiteles a kiindulópontja: nagyon sokan vannak, akik a szocializmust erkölcsi kérdésként fogják föl. A film főhősét is ez a sajátos (a maga korában forradalminak nevezett) erkölcs vezérli. ő is követ el törvénytelenségeket, de ezek megbocsáthatóbbak, nem kisstílű ügyeskedések. Ő egyébként is markáns, rokonszenves egyéniség, míg volt partizántársa el-puhult, megszelídült vezető, falubeli ellenfelei pedig csúnyák és alattomosak. Végül elbukik, meghal, de egyetlen barátja – úgy tűnik – a helyébe lép. A kifutó képek alatt fegyverropogásként visszhangzik a nézőben a cseresznyéskert madárriasztó berendezésének hangja.

Mindez a kalandfilmekre emlékeztető romantikus máz kissé eltakarja a lényeget: a film részben a jelen állapotok bírálata, részben hangot ad egy illúziót vesztett generáció panaszának, amely visszakíván valamiféle „szigorúbb” szocializmust, de annak forradalmi lendületével, erkölcsiségével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7345