KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kopár sziget

Czirják Pál

Hadaka no shima – japán, 1960. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Shinji Tanaka, Masanori Horimoto. Forgalmazó: Etalon Film. 94 perc.

Kaneto Shindo 1960-ban bemutatott filmje több szempontból mérföldkőnek tekinthető. Egyrészt a rendező nemzetközi elismertségét – az 1952-ben készült Hiroshima gyermekei után – ez az alkotása szilárdította meg; másrészt szokatlanul visszafogott, letisztult fogalmazásmódjával e szótlan dráma szinte azonnal a modernista film egyik hivatkozási pontjává vált. Nem véletlenül, hiszen a természet erőivel mindennapos küzdelmet folytató földműves család nehéz sorsát bemutató történet szépen rezonált az európai gondolkodást akkortájt élénken foglalkoztató egzisztencialista filozófia alapvető problémaköreire. Mintha csak Camus esszéjéhez, a Sziszüphosz mítoszához kívánt volna mozgóképi kommentárt fűzni a távol-keleti alkotó. Miközben világképe valószínűleg jóval többet köszönhet a japán színjátszás hagyományainak, mint bármely nyugati szerző hatásának.

A megjelenített léthelyzet embertelensége és az ábrázolásmód különös lefojtottsága elementáris erejűvé teszi a művet. A kietlen tájban hangtalanul küszködő emberpár képe szinte beleég a néző emlékezetébe. Pedig a dialógusok hiánya korántsem jelent teljes némaságot. A természet és az évszakok örök körforgása által keretezett munka ismétlődő zajait, neszeit Hikaru Hayashi emblematikus zenéje egészíti ki. A kopár sziget végül egyfajta profán szenvedéstörténetté válik, amely éppen megrendítő formai egyszerűségével emelkedik a nagy művek sorába. Az Etalon Film a hazai dvd-kiadás régi adósságát törlesztette az alkotás megjelentetésével.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11682