KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kősikoly

Schubert Gusztáv

A könnyebbség kedvéért: Werner Herzog rejtelmes című opuszában a német hegyifilm nemes hagyománya folytatódik. Fellelhető benne mindaz, ami a műfaj magna chartájában, Leni Riefenstahl A kék fényében már 1932-ben felsoroltatott. Égre meredő sziklaszál tövében szerelem, halál, féltékenység. No és persze a haszonleső civilizáció, mely mindvégig ugrásra készen várja, hogy megszeplősíthesse az érintetlen természetet.

Senki ne higgye, hogy az alpinistákon gúnyolódom. Istenem, ha valaki múlhatatlan szükségét érzi, hogy 8000 méter magasban törje ki a nyakát, s nem éri be a szobalétrával, hát lelke rajta. Még azt is hajlamos volnék elhinni, hogy a hegymászás erotika, és a magamfajta szédülős csak sajnálhatja, hogy kimarad belőle. De akkor egy vérbeli hegyifilmből ennek a belül izzó hőségnek kellene megcsapnia. Herzog hegymászó hősei azonban maguk sem tudják, hogy miért epekednek a szűzi ormok után. Legfeljebb férfias virtusból. Ily csekély képzelőerővel legfeljebb meghágni lehet a hegyeket, a szenvedelmes hegymászáshoz, a kifinomult alpesi erotikához ennyi kevés. A két világhírű sportfenomén küzdelme a jeges meredéllyel és egymással ilyenformán csak annyira hoz lázba, mintha azt figyelném, ahogy két hangya küzdi föl magát egy irdatlan kókuszdióra. Az irrealizmus szerencsére ismét diadalmaskodik a rendezői szándék fölött: a két vad és unalmas akarat küzdelméből a nevető harmadik kerül ki győztesen. Egy félkegyelműnek látszó amatőr, a hegyek és Mae West szerelmese, megelőzi a magukba bódult bajnokokat. Magam ugyan Mae Westre gondolván hegymászás közben az első bivakig se jutnék föl, de ez akkor is jó és bölcs vicc: kár hogy Herzognak eszébe sem jut nevetni rajta. Te azonban, kedves néző, nézd nyugodtan komédiának e komoly német hegyifilmet: „legott mulattatni fog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=129