KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légörvény

Turcsányi Sándor

 

Van itt minden, mint karácsonykor. Sorozatgyilkos, gépeltérítő, hirtelen támadó vad égiháború, a szónak mind meteorológiai, mind rendőrhatósági értelmében, és nem utolsósorban karácsony. A rugalmasságáról és demokratizmusáról méltán ismert amerikai igazságszolgáltatás ugyanis a szeretet e szép ünnepén viszi kivégezni elítéltjeit. Piros alma, aranyág, minden finomság kerül ilyenkor a bitófa alá. A hóhér Jézuskának öltözik, a pribék kihízta a krampusz-jelmezt, míg a bűnös számára beköszönt egy hosszú, csendes éj.

Azért az elég jó, hogy Amerika olyan messze van ilyenkor. Ám semmi sem úgy van, ahogy. Az egyik bűnöző leöli a szállításukra rendelt rendőrséget és eltéríti a kivégzés helyszínére igyekvő légijáratot. A másik bűnöző meg leöli az egyiket, mert le akar zuhanni Los Angeles városára. Jaj! Szóval nagyjában-egészében arról van szó, hogy létezett egyszer egy hallatlanul ostoba moziszéria, Airport, 69-ben indult, mára már el is felejthettük volna, ha a Magyar Televízió a bosszantásunkra időnként nem rángatná elő, notabene: mindig úgy karácsony táján. Na, ennek azt hiszem a 75-ös darabjában Karen Black, aki ugyancsak szép teremtés volt, mint stewardess, a végén jól leteszi a gépet. A Légörvény végét nem árulom el, azt sem, hogy honnan lopták.

És még a lány sem olyan szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1503