KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Copland

Hegyi Gyula

 

CopLand, azaz Zsaruföld. Egy békés kisváros, ahol a seriffnek arra is van ideje, hogy visszaszállítsa az elveszett játékállatkát kis tulajdonosának, kinyomozza az összecserélt szemeteszacskók titkát és tapintatosan közvetítsen a veszekedő házastársak között. Idilli kis közösség, látszólag mentes a bűntől, pedig a folyó túloldalán New York embersűrűs és bűnben fuldokló metropolisza emelkedik a magasba. A városkát rendőrök alapították maguk és családjuk számára. Innen indulnak el reggelente a bűn városába, és ide térnek vissza esténként kipihenni a túlparti borzalmakat – már amennyiben túlélték a napi bevetést. Az otthonukba érkező idegenekkel sem feltétlenül barátságtalanok. Kivéve, ha az illető arra a tapintatlan kérdésre keresné a választ, hogy a rosszul fizetett New York-i rendőröknek miből futotta úszómedencés, pazar családi házakra. A kisváros seriffjét Sylvester Stallone alakítja. Ebből máris sejthetjük, hogy egy idő után mégsem elégszik meg a játékállatkák és a szemeteszacskók titkainak felderítésével. Stallone szokott szerepeihez képest meglepő hitelességgel kelti életre a jószándékú és nyíltszívű helyi seriffet, aki megadó türelemmel örül a menő zsaruk leereszkedő barátságának. Aztán meginog Copland rendje, a kábítószeres maffia által lefizetett rendőrök egymás ellen fordulnak, a lesajnált kisvárosi seriff kezébe veszi a dolgok irányítását. Innen már az „igazi” Stallonét látjuk, s persze jaj annak, aki szembekerül vele. Volt idő, amikor a kábítószerről, lefizetett rendőrökről és titokzatos gyilkosságokról szóló hollywoodi filmeket távoli és elvont meseként néztük a moziban. Mára alaposan megváltozott a helyzet. A Copland történetét jól értjük, hősei motivációit könnyen elképzeljük, a filmbeli bűnök és trükkök nagy meglepetést nem okoznak nekünk. Pedig feltehetően sokan vagyunk, akik megelégedtünk volna azzal, amit a mozi nyújthat ebben a műfajban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3675