KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Telitalálat a szívbe

Harmat György

 

A peremen élő, jogosan rablással vádolt ifjú Cécile segítséget kér Micheltől, a jó nevű, középkorú ügyvédtől. Némi vonakodás után a férfi elvállalja az ügyet, s (a lány barátja, Vincent segítségével) felmenteti Cécile-t. A vonzás, mely kezdettől fogva összeköti a lányt és Michelt, szerelemmé érik, egy ideig nem állhat útjukba sem Vincent, sem Michel felesége. Szenvedélyek vihara, társadalmi- és korkülönbség, érzelmek kontra hivatás, kaland kontra megállapodottság...

Ha ez a film nem lenne francia, kevés örömöt nyújtana a magamfajta nézőnek. Története ezerszer látott, dialógusai ezerszer hallottak. A filmnyelv sem különösebben eredeti, amit Pierre Jolivet rendező beszél, ám érzéksimogatóan gördülékeny. A cselekményt elvezeti a tragédia küszöbére, aztán visszarántja onnan – s ez nem feltétlenül baj. A színházban az ilyet hívják színműnek vagy középfajú drámának. Mindenesetre a légkör összetéveszthetetlenül francia.

A színészi összjáték pedig példás. Gérard Lanvin (Michel) a fáradtság mögött érzékelteti, hogy kész a megújulásra, edzett fizikuma jelzi, hogy valóban abból a kültelki közegből jött, ahonnan újdonsült szerelme. Feleségét Carole Bouquet játssza. A törékeny színésznő már rég sikeresen kitört a fagyos szépség skatulyájából, melybe első filmje (a több mint két évtizedes Buñuel-remek, A vágy titokzatos tárgya) révén került. Féltékenysége, gondoskodása, belső-külső szépsége – finoman hiteles. Velük egyenrangú teljesítményt produkál a két fiatal. Virginie Ledoyen Cécile-je ártatlanul romlott, veszélyesen védtelen. Guillaume Canet Vincent-je utat tévesztetten energikus.

Ha ez a film nem lenne francia, talán nem is volna érdemes rá, hogy megnézzük. De az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4500